„A Pázmányos képzés ugyan nem volt annyira gyakorlati, de nagyon sok filmszerető ember gyűlt ott össze, és lehetőségünk volt további rövidfilmek készítésére” – emlékezett vissza a rendező. Az első játékfilmje kapcsán úgy fogalmazott, 18 éve van már a szakmában, azóta erre a lehetőségre készült.
Kisfilmjei mellett rendezvényeken videózott, werkfilmeket készített játékfilmekhez, másodasszisztensként segédkezett, videoklipeket rendezett, filmelőzeteseket vágott – vagyis végigjárta a szakmai ranglétrát. Amikor A legyőzhetetlenek címmel a Magyar Televíziónak rendezett egy olyan filmet, amiben nagyon kevesen hittek, hirtelen elkezdték több helyre is hívni.
Így rendezett epizódokat a Hacktionben, majd a Barátok köztben. Madarász mindegyikért nagyon hálás, mert hihetetlen jó szakmai gyakorlatot jelentettek számára ezek a munkák. Első játékfilmjének témája kapcsán a rendező elmondta, él-hal az időutazós filmekért, így nem volt kérdés számára, hogy első játékfilmje is ebben a tematikában készüljön.
„Ez a becsípődés valahol a Vissza a jövőbe című mozival kezdődött, azóta nagyon sok időutazós filmet néztem már meg, imádom őket, és a Hurokban számos referencia is lesz ezekre a filmekre” – ecsetelte csillogó szemmel. Hozzátette, aki nem veszi ezeket észre, az sem marad le semmiről, de a legelvakultabb rajongókat nagyon jól szolgálják majd ki ezek a rejtett üzenetek.
A Hurok története szerint Ádám éppen külföldre szökne, de a szeme láttára hal meg a barátnője egy gyanús közlekedési balesetben. A fiú tudja, hogy menekülnie kell – újra meg újra, ki tudja, hányadik alkalommal – de azt is érzi, hogy valami nem stimmel.
Lassan rádöbben, hogy beleragadt valamibe, ami nem ereszti, és minden ügyességére és bátorságára szüksége lesz, hogy kitörjön belőle. Ebben a Möbiusz-szalagszerű thrillerben, ahol a kezdet és a vég fogalmai értelmüket vesztik, Ádám újabb és újabb esélyt kap, hogy helyrehozza a hibáit, hogy fejlődjön, de az új lehetőség mellé nem jár tiszta lap.
