Lajkó Félix: Nem vagyok elszédülve tőle

Ritkán van úgy, hogy valamit ne lenne kedve játszani. Hegedül és citerázik. Negyvenéves. Lajkó Félix.

– Negyvenedik születésnapját maratoni koncertsorozattal és két új albummal ünnepli. Eddig úgy tűnt, idegen öntől az efféle személyes felhajtás.
– Horváth László, a Fonó Budai Zeneház vezetőjének ötlete volt, hogy csináljunk egy ünnepi koncertsorozatot. Én különösebben nem vagyok elszédülve tőle, hogy születésnapom van. De erre az alkalomra szépen fel lehetett fűzni az egész turnét.

– Befolyásolják a külső hatások, követi például a kritikákat?
– Nem szoktam újságot olvasni, így kritikákkal sem találkozom. Ha mégis, valamennyire befolyásol persze, elgondolkodom rajta. Főként a rossz kritikán, a bírálatokon, abból lehet tanulni. Néha örülök a jó kritikának, de az semmilyen hatással nincs rám.

– És a közönség ítélete mennyire meghatározó?
– Az ember felméri a közönséget, de alapvetően a zenével foglalkozom.

– Szerte a világon játszott már, van kedvenc közönsége?
– Nem hiszem, hogy ezt be lehet határolni országok szerint. Általában tetszik az embereknek, amit csinálok. Indiában és Kínában is szerették, ugyanúgy, mint Európában. Alapvetően muszáj, hogy legyen a zenében valamilyen elemi hatás, hogy mindenki egyaránt megértse. Próbálok olyan nótákat játszani, amelyek elég közérthetőek, de közben elég őszinték is ahhoz, hogy ne legyenek elcsépeltek. De nincs túl nagy különbség az egyes közönségek között. És nem is szeretem a közönség szót, a nézőtéren szerintem nem közönség ül, hanem emberek. Sosem úgy gondolok a hallgatóságra, mint egy nagy masszára, amelyik vagy tapsol, vagy nem. Egy-egy embert akarok inkább megérinteni a zenémmel.

– A zabolázhatatlan punk hegedűstől kezdve a különc zseniig számos címkét ragasztanak önre itthon. Nem korlátozzák ezek a skatulyák túlságosan?
– Születnek mindenféle legendák, sok mindent rám ragasztanak. Lehet, hogy az emberek jó része ezek miatt jön el meghallgatni, nem tudom. Mindenesetre nem ellenkezem a címkék ellen, de nem is foglalkozom velük.

– Egy interjúban úgy fogalmazott, legszívesebben szólóban játszik. Új albumai és a Müpa-beli koncertek azonban éppen a közös zenélésről szólnak. Mi kell ahhoz, hogy megtalálja az összhangot valakivel?
– Mohammad Reza Mortazavi iráni ütős mindig a ráérzésről beszél. Balázs János szerint pedig a közös gyökerek, az átélt élmények hatására működik a dolog, hogy Hollerung Gábor mit gondol erről, nem tudom. Szerintem a közös zenélést nem lehet megmagyarázni. Ilyenkor általában profi zenészek találkoznak a színpadon, akiknek megvan a megfelelő rutinjuk ahhoz, hogy kezeljék a helyzetet: hogyan álljon össze a program, ki mennyit játsszon, ki vezesse ezt vagy azt a szólamot. Évek alatt kialakul ez a rutin, ami nem engedi elszállni az embert.

– De a közös zenélés mégis korlátozást jelent.
– Valamennyire mindenképpen, hiszen a szóló esetében teljesen szabadon játszom.

– Van, akivel különösen szívesen játszik együtt?
– Van, persze. Balázs Jánossal például nagyon jól működött már az elején, és azóta csak még jobb lett. Bejáratódott, már fix nótáink is vannak, nemcsak improvizálunk. Ez most jól működik, a közös lemez is szép lett.

– Megbeszélnek ilyenkor bármit előre, vagy jön, ahogy jön?
– Korábban néha megbeszéltünk részleteket, de teljesen feleslegesnek bizonyult, mindig az ellenkezője történt annak, amit elhatároztunk.

– A születésnapi koncertmaratont az improvizáció, a folk- és a komolyzene hármassága határozza meg. A műfajok hangulattól is függnek, vagy bármikor szívesen játszik bármit?
– Ritkán van úgy, hogy valamit nincs kedvem játszani. Minden alkalommal bele tudom szőni az aktuális hangulatomat a nótába, akármit is játszom. Van annyira szabad ez a dolog, hogy bármikor jól érezheti magát az ember benne.

– Mik a legfőbb hatásai, milyen zenét hallgat?
– Klasszikus zenét szoktam hallgatni, bár ez önmagában elég nagyképűen hangzik, hiszen a klasszikus zene kifejezésbe több száz év művészetét sűrítik egybe. Ez nem ennyire egyszerű. Mindenesetre ezt a bizonyos klasszikus zenét hallgatom legtöbbet, ha szól egyáltalán valami. De nem hallgatok zenét mindenáron.

– A turné alatt folyamatosan úton lesz. Nem fárasztja a sok utazás, nem hiányzik olykor az otthon nyugalma?
– Mind a kettőt szeretem. Túlzottan sok utazás megterhelő lenne, de szerencsére elég jó a beosztásom, mindig meg tudok pihenni a turnék közben. Sokat vagyok otthon is, nem egy erőltetett menet ez. Egyensúlyba kerülnek a dolgok.

– Többször szóba került korábbi interjúkban, hogy mindig bizonytalan a saját teljesítményét illetően.
– Valószínűleg sosem leszek megelégedve önmagammal. Belülről pontosan látszódnak a hibák, és előbb-utóbb mindig rájövök, hogy mit rontottam el. A kétségek nem gyötörnek folyamatosan, de sosem vagyok teljes mértékben elégedett azzal, amit csinálok. És ez valószínűleg mindig is így lesz. Ez hajt előre.

– Koncert közben gyakran úgy tűnik, eksztatikus állapotba kerül. Emlékszik utólag, mit csinált a színpadon?
– Attól függ. Az extázis mellett muszáj, hogy legyen valamiféle kontroll, ami segít, hogy a koncert fix pontjaihoz igazodjak. Figyelnem kell a karmesterre, figyelnem kell, hogy mit játszik a zenekar, a tempóra, a kiállásokra, a váltásokra. Így a koncertek leginkább kontrollált extázisok.

– És ez hosszútávon nem válik rutinszerűvé?
– Van benne jó fajta rutin, ez elengedhetetlen, de az egészet nem lehet csak rutinból csinálni.

– Korábban mindenki hegedűsként ismerte. Az utóbbi időben azonban egyre többet játszik citerán, tavalyi, Mező című albumán pedig csak ez a hangszer szerepel. Melyik élvez most elsőbbséget?
– Egyelőre többet hegedülök. Úgy érzem, közel sem megy még úgy a játék, ahogy kellene. De a koncerteken végig ott a citera is. A Mező lemez anyagát szinte mindenhol eljátsszuk. És előfordul az is, hogy kifáradok a hegedülésben, ilyenkor a citerázás remek gyógyír a fáradtságra.

– A Mező augusztusban a World Music Chart Europe toplistájának élére került. Foglalkoztatja a siker, jelent bármilyen visszajelzést?
– Nem tudom megmondani, mi lett volna, ha nincs sikere az albumnak, ez így történt. De nem vagyok sikerorientált, akkor is zenélnék, ha nem volnék sikeres, minthogy akkor is folyamatosan játszottam, amikor még szó sem volt sikerről.

– A turné Budapesten a Müpában zárul, ahol két nap alatt, február 27-én és 28-án három koncertet is ad.
– Első este improvizálunk Mohammad Reza Mortazavival, majd Balázs Jánossal. Másnap délután jön a folkkoncert Palya Bea, Tintér Gabriella és Csizmadia Anna vendégszereplésével. Este pedig a Hollerung Gábor vezette Budafoki Dohnányi Zenekarral közösen készített lemezünket mutatjuk be.