Norman Reedus: A tévében több idő van a karakterre

A Fox világhírű horrorszériájának egyik kulcsszereplője, Norman Reedus adott interjút a Kultúrgrundnak.

– Az elmúlt években váratlanul elfoglalttá vált a The Walking Dead sorozat forgatásával. Gondolta volna valaha, hogy egy zombisorozattal ekkora sikert érhetnek el?
– Álmomban sem reméltem, de szerintem senki más sem, beleértve a producereket. Tudja, amikor elindult a sorozat, mindenáron szerettem volna bekerülni, a résztvevő emberek miatt és mert a gyártó AMC számomra a minőség záloga volt olyan műsorokkal, mint a Totál szívás. És ezt a sorozatot egy olyan producer neve fémjelzi, mint Gale Anne Hurd, aki már 29 évesen a Terminátor producere volt!

– Érdekes véletlen lenne, hogy 1997-ben éppen egy horrormozival, a Mimic – A júdás fajjal indult a karrierje? Milyen a viszonya a horrorfilmekhez?
– Az ördögűző volt az egyik első kedvenc filmem, a legnagyobb kedvencem pedig a mai napig az Ómen. Mindig is kedveltem a horrorfilmeket, Guillermo del Toro pedig egy elképesztő zseni, aki a belépőkártyát adta nekem a szakmába. Később a Penge 2-ben is együtt dolgoztam vele, majd egy videojátékon is dolgoztunk közösen. Nagyon szerencsésnek tartom magamat, és büszke vagyok rá, hogy ismerhetem.

– Mi tud ennyi év után még kihívást jelenteni egy olyan sorozatban, ahol maroknyi túlélő az apokalipszis után élőholtakkal hadakozik vég nélkül?
– Azt szeretem a sorozatban, hogy a felszínen ugyan horror, de közben nagyon erős karakterépítés zajlik a háttérben valós emberi érzelmekkel, érzékenységgel. Szerencsére a forgatókönyvírók is folyamatosan mozgásban tartják a karaktereinket, amivel képesek újra és újra meglepni.

– Ön szerint miért történnek jobb dolgok a tévében, mint a moziban?
– Akadnak emlékezetes pillanatok a mozikban is azért, például most láttam a Csillagok közöttet, és teljesen a hatása alá kerültem. És alig várom, hogy megnézzem a Birdman - avagy a mellőzés meglepő erejét. A különbség és a legnagyobb előny a tévében egy színész számára, hogy míg a moziban van másfél, két órája egy karakter kibontására, a tévében egy hosszan futó sorozatban évek is rendelkezésre állhatnak. Mint a The Walking Dead esetében, ahol immár öt éve van lehetőségem hozzáadni a figurám jelleméhez új dolgokat. És ezzel a tévé maximálisan és kreatívan él is jelenleg, ledolgozhatatlan előnyt szerezve a mozifilmekkel szemben.

– Érdekes legenda, hogy eredetileg Merle Dixon karakterére jelentkezett, amit nem kapott meg, viszont olyan erős benyomást gyakorolt az alkotókra, hogy az eredeti képregényhez képest önre szabottan írtak egy testvért, Darylt is a sorozatba. Gondolkodott azon valaha, hogy mi lett volna, ha mégis Merle szerepét kapja meg?
– Hú, hát ezt még soha nem kérdezte meg tőlem senki. Merle izgalmas figura, de most, hogy évek óta Michael Rooker játssza őt mellettem, már mással nem is tudnám elképzelni. Hogy őszinte legyek, Merle-nek lett egy csomó tulajdonsága, amivel nem tudnék igazán azonosulni, minthogy rasszista vagy drogozik. Az pedig külön kihívás volt számomra, hogy testvérként a szégyenben kellett felnőnöm és kialakítani mellette egy saját jellemet.

– És mi a helyzet a nyílpuskával? Egyszer úgy fogalmazott, nem tud nem menő lenni valaki kezében egy nyílpuskával.
– Olyan laza, amikor a kezemben tartom, nem? Legalább annyira menő, mint egy szamurájkard vagy egy AK–47-es. Viszont az említettekkel vagy más automata fegyverrel szemben ezt újra kell tölteni, s hogy ne legyen unalmas, mindenféle új megoldást kell kitalálni a használatához, akár azt is, hogy miképp tud valakit fejbe ütni vele az ember anélkül, hogy összetörné az eszközt. Mostanra viszont kifejezetten jól mozgok vele, eléggé belejöttem a használatába.

– Említette, hogy a fia nagy rajongója a sorozatnak és karakterének, és a szobája tele van Daryl Dixon-portrékkal, -babákkal, -tetoválásokkal és egyéb relikviákkal. Ön szerint meddig tart a szenvedélye?
– Próbálom a szekrényéből a felesleges dolgokat kidobálni, mert annyira gyorsan nőnek fel. Például volt egy elnyűtt Daryl Dixon-pólója, és pont a minap akartam kihajítani, amit nem engedett, mire visszakérdeztem, hogy ezt még tényleg hordani akarod? De most alakul ki a saját személyisége, így teljesen megértem a reakcióit. És minél több mindent akarnék kidobni, annál jobban ragaszkodik dolgokhoz. De nagyon büszke rám, hogy szerepelek a sorozatban, s emiatt én nagyon boldog vagyok.

– Jövőre John Hillcoat új filmjében, a Triple Nine-ban lesz látható a mozikban. Az ajánlat, Az út és a Fékezhetetlen ausztrál rendezője igazi kultfigura a filmszakmában.
– Hillcoat hatalmas tehetség, elképesztően jó fej, és azon túl, hogy jó barátom, nagy tisztelője is vagyok a munkásságának. A Triple Nine-t Atlantában forgattuk, és remek csapat gyűlt össze: Woody Harrelson, Kate Winslet, Casey Affleck is szerepel majd a moziban. Sőt, a Totál szívásból Aaron Paul is, akivel testvéreket játszunk, és az életben nagyon jó barátságban vagyunk. Miután itt végzünk a forgatással, rögtön visszarepülök New Yorkba, hogy még néhány apróságot felvegyünk. De amit eddig láttam belőle, a többi színészt meg amit a megérzésem diktál, ez egy fantasztikus mozi lesz. Az igazán érdekes az lesz, hogy miközben John Hillcoat stílusa jelenik meg benne, teljesen más lesz, mint amit eddig csinált. Például mert a nagy filmjeihez képest ez napjainkban fog játszódni, egy bankrablás történetéről szól, kemény, sok szálon futó mozi. És szerintem pont ezek miatt, no és persze a rendező személye miatt vállalta a színészek többsége a szereplést.