Oscar-jelölt film politikai célkeresztben

Szélsőséges indulatokat vált ki jobb- és baloldalon egyaránt az idei lengyel Oscar-jelölt film, az Ida.

A hazánkban is bemutatott, lassú folyású, már-már hűvösen visszafogott és gyönyörűen fényképezett fekete-fehér film a lengyel történelem sötét fejezeteire kínál újabb rálátást. A hatvanas években játszódó mozi hőse egy novícia, Ida, akinek csendes és szűzies életébe egyszer csak betoppan az egykor jobb napokat látott, de még mindig vonzó és nagyvilági nagynéni, Wanda. A nő nem véletlenül szolgált rá a véres becenévre, egykor nagy hatalmú ügyészként a kommunista rendszer ellenségeit küldte a halálba, de mostanra kegyvesztetté vált, számkivetettségében az alkohol és az alkalmi partnerek hajszolásában keres átmeneti gyógyírt.

Ida a nem várt találkozásnak köszönhetően tudja meg, hogy valójában zsidó, és azt is, hogy szüleit meggyilkolták a német megszállás alatt. Wanda adta be az apácákhoz, hogy neki ne kelljen naponta szembesülnie a családja tragédiájával. A két nő útra kel, hogy kiderítsék, hogyan haltak meg rokonaik. A felfedezés a hétköznapi aljassággal, az egykori szomszédok amorális mohóságával szembesíti őket.

A Pawel Pawlikowski által rendezett film Lengyelország idei jelöltje az Oscar-díjra, ezenfelül több kategóriában is elnyerte idén az Európai Filmdíjat, valamint jelölték Golden-Globe díjra is. Hazájában mégsem övezi egyöntetű lelkesedés. Igaz, a témaválasztás alapján ez szinte borítékolható volt, hiszen az utóbbi évek egyik nagy lengyel filmes botránya a 2012-ben bemutatott Poklosie című alkotás kapcsán tört ki. A thrillerszerűen kibontakozó film egy nyomozás történetét mutatja be, melynek végén kiderül: a helyi zsidóságot a falubeliek emésztették el tervszerű kegyetlenséggel. A Poklosie akkor több fórumon is megkapta az antypolski, azaz a lengyelellenes jelzőt, mely mára egyfajta súlyos bélyeggé vált az ottani kritikai-politikai életben.

Az Ida kapcsán fellángoló vita sem csupán esztétikai természetű, ahogy arról a Gazeta Wyborcza című lengyel napilap számolt be nemrégiben. Többek között a legnagyobb ellenzéki párt, a Jog és Igazság (PiS) egyik európai képviselője szólalt fel az ügyben, nehezményezve, hogy a filmben nem az SS, hanem kizárólag a rossz, aljas, primitív és haszonleső lengyel parasztok ölik meg a zsidókat.

De kapott a film balról is. Egy ismert filmkritikus például azt tette szóvá, hogy a film csak elmélyíti a rossz zsidók, jó apácák sztereotípiát. Ugyanakkor vannak, akik a film védelmére kelnek, mint az ismert filmkritikus, Jakub Majmurek, aki szerint az Ida és a már említett Poklosie egyáltalán nem sorolható egyetlen irányzatba. Előbbi ugyanis sokkal összetettebb alkotás, mely azt próbálja megmutatni, mennyire bonyolultak az emberi sorsok, és arra emlékeztet, milyen nehéz a trauma utáni élet.

Ami pedig a film esztétikai értékeinek elismertségét illeti, elég idézni a The New York Times újságíróját, aki szerint az Ida a legjobb 2014-es film, mely szokatlanul kifejezően bánik a csenddel. A művészi eszközök iránt kevésbé kifinomult lengyel publicisztikákban viszont gyakran előkerülő vád, hogy ez az első olyan film, amiben előkerül a holokauszt, de egyáltalán nem tűnnek fel benne németek – ahogy arra a már említett PiS-képviselő is felhívta a figyelmet.

Egy ismert jobboldali politológus pedig annak az aggodalmának adott hangot, hogy a film rossz fényt vet külföldön Lengyelországra. Baloldalról viszont többek között azzal vádolják a rendezőt, hogy a túl gyengéd kép, amit sugall az eseményekről, bagatellizálja a tragikus múltat és banalizálja a háború után az erdőkből hazatérő, majd ott meggyilkolt zsidók sorstragédiáját. Még olyan szélsőségesen túlzó és nevetséges vélemény is megjelent, hogy a film azt sugallja: csak az lehet jó zsidó, aki végül katolikus szerzetesnek áll. A magyar származású lengyel író, Krzysztof Varga viszont arról írt, hogy rosszindulat vagy a film teljes félreértése vezethet csak oda, hogy valaki antiszemitizmust lásson az Idában. Szerinte sajnálatosan felerősödött az utóbbi időben Lengyelországban a művészeti alkotásokban politikai szándékot feltételező értelmezés.

Közben ritka jó évet zárt a lengyel mozi. Idén közel 40 millió jegyet adtak el és az eladott jegyek 35 százaléka hazai filmekre szólt. A 2014-es év legnagyobb hazai filmsikere a Bogowie, vagyis Istenek című életrajzi mozi volt, mely az első lengyel szívátültetés hősének, Zbigniew Religának a történetét meséli el. A filmet közel 2 millióan látták, de a nézettségi listán hátrébb található lengyel mozifilmek közül több is közel járt a milliós nézőszámhoz.