– Annyira friss az új EP, hogy szinte még meleg. Mennyi ideig s hogyan, hol készült az anyag?
– Pár hónapot vett igénybe, viszonylag hamar elkészültünk vele. Egerszalókon, Sohajda Péternél, a Standing Waves Studióban. Viszont a megjelenés tagcserék miatt egy kicsit elhúzódott.
– Doomnak írják le a zenéteket, de megáll ez a kategória? Érdemes egyáltalán kategorizálni?
– Igen, valóban annak nevezték a megjelent cikkek, amiket ezúton is köszönünk, ugyanakkor nem hiszem, hogy ezt a konkrét stílust képviselnénk. Ha egyszerűen kéne megfogalmazni, akkor szimplán masszív rockzenét játszunk. Jó kérdés, hogy ami kimeríthetetlen stílusbéli jellegzetességeket, elnevezéseket, kategóriákat hordoz magában, érdemes-e kategorizálni. A zene fejlődik, a zenei diffúziók, hatások az idő múltával változnak, s olykor vissza-vissza is térnek. Valószínűleg ezért próbálnak az emberek kitalálni, új neveket adni a sok új zenei önkifejezésnek, hogy azokat meg tudják különböztetni egymástól, akár stíluson belül is.
– Tehetségkutatókból nincsen hiány, évente 30 darab „sztárt” szabadítanak rá az országra. Egy ilyen rockzenekarnak ilyen ambíciói lehetnek Magyarországon?
– A tehetségkutatókkal semmi gond nincs. Csinálják, üljenek az emberek a médiumok előtt, igenis foglalkozzanak ezzel a kategóriával! De ezekről, ugye, tudjuk, hogy kereskedelmi megjelenések, ahol számít a nézőszám, a bevétel. Ám ettől függetlenül feltűnnek tehetséges előadók is. S hogy egy ilyen rockzenekarnak lennének ilyen ambíciói? Persze! Ha fiatalabbak lennénk néhány évvel, lehetséges, hogy mi is kipróbálnánk magunkat. Csakhogy mi egy más generációt képviselünk, más elgondolásokkal, hozzáállással, illetve mentalitással. De azt azért hozzáteszem: ésszerű, egészséges keretek között megragadunk minden lehetőséget, hogy megmutassuk magunkat.
– A klipetek londoni sziluetteket mutat, az EP címe: Budapessimism. Csak nem politizáltok?
– A zenekar egy személyben elhatárolódik minden politikához köthető dologtól, nem foglalunk el semmilyen álláspontot. Hogy ez a téma mint szociológiai tény, létezik? S hogy köze lenne-e a politikához? Lehetséges. Úgy fogalmaznék, hogy érzékenyek vagyunk bizonyos szociális témákra. Elvágyódásról, bizonytalanságról, személyes élményeket is átélt, érzelmekkel átitatott számról van szó.
– Mit akartok üzenni a szövegekkel?
– Szerintem inkább jelen vagyunk, minthogy üzennénk. Olykor aktuális témákat, mindennapi érzelmeket, néha sötét, máskor optimista, reális érzéseket dolgozunk fel. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az „üzenetnek” legyen valódi tartalma, ezen van a hangsúly!
– Mik a koncertlehetőségeitek?
– Egyelőre a megjelenésre koncentrálunk, illetve a közeljövőben írjuk az albumot is. A következő évben a tervek szerint tavasszal hazai és külföldi koncertjeink lesznek. Részletekkel még nem tudok szolgálni.
– Mindannyian kipróbált arcok vagytok a színtéren: meddig mehet a történet?
– Való igaz, hogy sok zenekarban, produkcióban megfordultunk már, s néhányan jelenleg is játszunk más formációkban. Meddig folytatódhat a sztori? Ameddig csak lehet, mert szeretnénk minél tovább és minél elszántabban, folyamatosan fejlődve és szinteket lépve minőségi zenét játszani.
Lippai Roland cikkei, interjúi itt érhetők el!
