Az áprilisi könyvfesztiválon Sofi Oksanen Budapest-nagydíjat kapott, az eseményre a Scolar Kiadónál megjelent regénye azonban nem szólt akkorát itthon, mint kellett volna. Pedig a Mikor eltűntek a galambok amellett, hogy az észt-finn írónő legerősebb munkája, és szomorú aktualitást is nyert az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt, különösen sokat mond egy olyan ország olvasói számára, ahol a múlt bűneivel való elszámolás újra és újra lekerül a napirendről. A regény Észtország tragikus 20. századi történelmének legsötétebb korszakát rajzolja fel néhány kíméletlenül éles képben. Azt az időszakot, amikor a szovjetek, a nácik, majd ismét a szovjetek foglalták el az országot, alkalmat adva a leigázott lakosságnak arra, hogy megmutassák, mennyit is érnek valójában. A három főszereplő, Juudit, Roland és Edgar három különböző választ ad a totalitárius rendszerek kihívására. Az ellenállás, az együttműködés és a sodródás egyaránt a bűn és bűnhődés kérdéséhez vezetnek. Megérthető és feldolgozható-e egyáltalán a múlt? És vajon megbocsáthatunk-e a bűnösöknek? Nagyon fontos regény, nem csak díjazni érdemes, elolvasni is.
(Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok, ford.: Bába Laura, Scolar, 2014, 3450 Ft.)
Kilenc évet kellett várni Dragomán György új regényére, de alighanem megérte. Hogy lesz-e olyan hatása, mint a 2005-ös A fehér királynak volt, nem tudhatjuk, az azonban biztos, hogy a Máglya az év egyik legerősebb és legfontosabb könyve. Dragomán ezúttal egy tizenhárom éves kislány szemén keresztül mutatja be egy diktatúra romjain épülő szabad társadalom küzdelmét a múltjával. A kibeszéletlen traumák, a sosem nyugvó indulatok, és a hosszú fásultságból magukhoz térő emberek története a regény. A szerző lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott, korábban a szabadság hiányáról írt, ebben a könyvben azt vizsgálta, mi történik, ha eljön a szabadság, mihez kezdünk vele. Az elbeszélő, Emma és nagymamája mágikus világában a szabadság valami félelmetes és pusztító erőként jelenik meg, amely képtelenné teszi az embereket arra, hogy a múlt bűneivel szembenézzenek. Bizonyos körökben ezt a regényt is kötelező olvasmánnyá kellene tenni.
(Dragomán György: Máglya, Magvető, 2014, 3990 Ft.)
Senki ne ijedjen meg, ha elsőre visszaretten az eddig szerkesztőként és fordítóként ismert Totth Benedek debütáló regényétől. A Holtverseny egy kíméletlenül nyers, szabadszájú vízió a mai kamaszok értékvesztett világáról, nem egyszerű olvasmány. A trágárság és a brutális erőszak azonban nem öncélú, hanem – mint kiderül – a leghitelesebb anyag a történet elbeszéléséhez. Totth Benedek tinédzsereinek párbeszédeit olvasva egy pillanatra sem kell feszengenünk, mint nagyon sok más ifjúsági regény esetében, a Holtverseny az utolsó betűig hitelesen idézi fel a tizenévesek mindennapjait. Persze, ahogy azt a vele készített interjúnkban Totth Benedek megfogalmazta, a regény számos túlzást tartalmaz, a kamaszok – élükön a névtelen elbeszélővel – magukba sűrítenek mindent, ami manapság kritikaként éri ezt a korosztályt, és még annál is jóval többet. De épp ennek köszönhetően lép túl a könyv az ifjúsági regény adta kereteken és válik egy hatalmas erkölcsi példázattá. Amely azonban mentes minden szájbarágós didaxistól, nincs tanárian felemelt ujj, csak görcsösen ökölbe szorított kéz, és ütésre lendülő kar. A Holtverseny két gyomros között többet mond az értékvesztett társadalomról, mint napjaink összes önjelölt moralistája együttvéve.
(Totth Benedek: Holtverseny, Magvető, 2014, 2990 Ft.)
A kakukktojás a listán. Az amerikai írónő könyve első látásra egy kedves ifjúsági tanmese az elfogadásról és a kamaszkori szerelemről. Ha azonban mélyebben beleássuk magunkat – ami nem nehéz, hiszen még ásni sem kell, a szöveg könnyedén magába szippantja a fogékony olvasót – kiderül, az Eleanor és Park egy rendkívül súlyos kérdéseket feszegető regény, amelynek nem csak a kamaszok könyvespolcán lenne ott a helye. A kissé túlsúlyos, különc Eleanor és a félig koreai Park az iskolai és családi erőszak fenyegetései közepette találnak egymásra. Beleszeretnek abba, amit a többiek, a társadalom kigúnyolandó másságnak tart. Az elbeszélés váltakozik a két főszereplő nézőpontja között, a kamasz szerelem így egy hihetetlenül törékeny és érzékeny történetben bontakozik ki. Ha valaki volt már halálosan szerelmes életében, annak az Eleanor és Park garantáltan újra felszínre hozza az érzést. A végkifejlet tragikuma, és a nyitva hagyott lezárás már csak hab a tortán. Rainbow Rowell könyve az év egyik legkellemesebb meglepetése.
(Rainbow Rowell: Eleanor és Park, ford.: Simonyi Ágnes, Scolar, 2014, 3250 Ft.)
Kertész Imre augusztus 20-án vette át a legmagasabb állami kitüntetést, a Szent István Rendet, amivel hetekig tartó pánikrohamot idézett elő a balliberális sajtóban. A méltatlan kommentárok szinte elterelték a figyelmet az író utolsó regényéről, amely szeptemberben jelent meg, két hónappal Kertész Imre 85. születésnapja előtt. A végső kocsma megrázó látlelet az öregedésről, a halál közelségéről. A hangvétel a Mentés másként című naplókötetéből lehet ismerős, ennek a naplónak a részletei be is épülnek a regény szövegébe. A szerző „halálnaplónak” nevezte a művet. A végső kocsmában a 2001 és 2009 között írt naplórészletekből és regényvázlatokból egy soha meg nem írt regény, A szodomai magányos körvonalai rajzolódnak ki. Kertész döbbenetes őszinteséggel vall önmagáról és arról, amit Európában és a világban tapasztalt.
(Kertész Imre: A végső kocsma, Magvető, 2014, 2990 Ft.)
Nem kétséges, hogy az év, sőt talán az évtized legfontosabb kiadványa Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Naplója. A több mint 1200 oldalas, kétkötetes szöveg majd 12 év, az 1935-től 1946-ig tartó időszak lenyomata. A Napló lapjain tehát a 20. századi magyar történelem egyik legzsúfoltabb és legsötétebb korszakának történelme, társadalma, művészi világa elevenedik meg. Már önmagában ez a tény figyelemre méltóvá tenné, ám ha hozzátesszük, hogy a szövegben egy eddig elrejtett szépíró fejlődését, egy rendkívüli érzékenységgel és éleslátással megáldott alkotó kibontakozását kísérhetjük nyomon, a könyv szinte példa nélkülivé válik. A sokáig titkolt szövegre Ferencz Győző Radnóti-kutató bukkant rá szinte véletlenül. Gyarmati Fanni végül az irodalmárra bízta a teljes anyagot, hogy a halála után jelentesse meg azt. A Napló nem a nagyközönség számára készült, Gyarmati Fanni teljes nyíltsággal beszél mindennapjairól, férjéhez, Radnóti Miklóshoz fűződő szerelméről, problémáikról, félelmeikről egy olyan korban, amikor zsidó származásuk miatt folyamatos és egyre erősödő támadásoknak voltak kitéve. Egy felvilágosult fiatal nő szemén keresztül tekinthetünk a harmincas-negyvenes évek Magyarországára, aki saját maga számára jegyezte fel az eseményeket. Ez az egyszerre tökéletesen személyes, ám mégis általános érvényű elbeszélés szinte példa nélküli a magyar irodalomban. A Napló számos új szempontot vethet fel a két háború közti időszak, a megszállások, az ostrom, az erőszak és a társadalmi bűn kérdéseiben, vagyis páratlan forrásanyag. Ám mindenekelőtt egy rendkívüli nő története férjéhez fűződő elpusztíthatatlan szerelméről.
(Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935–1946, szerk.: Ferencz Győző, Jaffa, 2014, 9900 Ft.)
Anna Swirszczynska Barikádot építettem című versgyűjteménye a közelmúlt lengyel irodalmának megkerülhetetlen, kultikussá vált alkotása, magyar megjelenése mégis negyven évet váratott magára. Lengyelországban 1974-ben jelent meg a 101 megrázó, a varsói felkelést dokumentáló költemény. Aktualitást ad a megkésett magyar megjelenésnek, hogy idén emlékezünk a felkelés hetvenedik évfordulójára. A német megszállás ellen harcoló Varsóban 15 ezer felkelő és 150-200 ezer civil halt meg, és a város a földdel vált egyenlővé. Anna Swirszczynska ápolóként vett részt a felkelésben. Élményeit nem egyszer próbálta megírni, de sokáig nem sikerült elkerülnie a pátoszt vagy a szentimentalizmust, ha ezekről az eseményekről írt. Végül megtalálta a megfelelő formát: ahogy az életműve nagy része, a felkelésről szóló versek is költői miniatúrák. Mindössze néhány soros, de legfeljebb egy rövidke oldalnyi versekben örökítette meg a felkelők és ellenségeik portréit, a háború borzalmait, feloldhatatlan erkölcsi dilemmáit.
(Anna Swirszczynska: Barikádot építettem, Magyar Napló, 2014, 1800 Ft.)
