Trabanttal áttörni a vasfüggönyt

Kiállítás a kontinenst kettéosztó határról a bécsi Collegium Hungaricumban.

Három ember üldögél egy asztal mellett az országút szélén. Mögöttük, félig az útra lógva áll a gépkocsi, amellyel jöttek, s amelyet leparkoltak egy rövid pihenő erejéig. A három emberből az egyik egy fiatal nő, alighanem ő a lány, akit az idősebb pár azért hozott magával, hogy a vásárlásra fordítható valutakeretet az ő schillingjeivel is növelni lehessen. Akár Gorenjére is spekulálhatnak, hiszen a Trabant megbírja a hűtőszekrény súlyát is.

Százával lehetne egymás mellé rakni a hasonló felvételeket, amelyek a puhuló magyar diktatúra utolsó éveiben készültek honfitársainkról Bécsben vagy az oda vezető úton. Mondhatni, nem túlságosan lelkesítő a látvány, de hát ki ne vágyna mindarra a földi jóra, amiben a „sógorok” részesülnek, alig néhány kilométerre a határon túl, s amit hazánkfiának is kínált már ekkoriban a „Magyarhilfer Strasse”, ahogyan az osztrák népnyelv a császárváros népszerű bevásárlóutcáját akkoriban elnevezte!

S persze nem kevesen voltak olyanok is, akik a múzeumok, Bécs nevezetességei vagy az Alpok hegyei kedvéért utaztak a Lajtán túlra. Közben az osztrákok számára a Balaton jelentett egyre vonzóbb úti célt, Budapesten a kilátás a Gellérthegyről, a Lukács, a Gellért, a Széchenyi fürdő, no meg a magyar gasztronómia. S ha jöttek az osztrákok, hogyne jöttek volna a keletnémetek is, akik számára Magyarország már-már nyugati életszínvonalat jelentett, árubőséget, a szabadság érzését s persze a találkozás lehetőségét a Nyugat-Németországból érkező rokonokkal.

Használati és ajándéktárgyak, képes magazinok, reklámok színes kavalkádjával idézi meg a bécsi Collegium Hungaricum UngArt Galériája (kurátor: Valuch Tibor) azt a néhány évet, amely a határnyitást megelőzte, s amelynek, 25 év távlatából magyar szemmel nézve nemcsak az volt jellemzője, hogy Bécsben egyre jobban lehetett vásárolni, hanem az is, hogy akkoriban formálódott újra Magyarországon az a közép-európai polgár, aki nemcsak az anyagi javak birtoklásának, hanem az Európához tartozásnak az örömét is megélhette.

S éppen ezért szimbolikus, hogy nemcsak a határnyitás kerek, 25. évfordulóján született meg a tárlat, de egyben Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása 10. évfordulóján is.

Winston Churchill már 1946-ban vizionálta a vasfüggönyt, és úgy tűnik, a szögesdrótok átvágása sem akkor kezdődött, amikor a honvédek fémvágó ollókkal kezdték el a munkát, hanem már évekkel korábban, az osztrák és a magyar polgárok egyre gyakoribb találkozásával.

(Határ – közeledés, találkozás, áttörés, Bécs, Collegium Hungaricum, UngArt Galéria. Látogatható december 12-ig.)