A Luzsiczák könnyen átlépik a határokat

Luzsicza Lajos, Ágnes, Árpád, Fanni és Baksa-Soós Attila alkotásai három generáció művészetéről adnak számot.

P. Szabó Ernő
2015. 01. 21. 9:47
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két gyermeke, Ágnes és Árpád művei eltérő szemléletmódokat képviselnek, jelzik, hogy a közös gyökerek – az édesapa hatása – ellenére szuverén világok formálódtak a testvérek különböző országokban lévő műtermeiben. Luzsica Árpád, aki 1977–1982 között a prágai Képzőművészeti Akadémián tanult, Budapesten, Áporkán és Óbudaváron él, Stiller-Luzsicza Ágnes, akit olyan jelentős mesterek képeztek, mint Josef Beuys és Gerhardt Richter, Düsseldorfban és az utóbbi években Rábasebesen felépített műtermében dolgozik. A néhány motívumból – arc, csónak, ház – épülő, az eszközök minimumára támaszkodó festmények olykor naplószerűen sorolják egymás mellé az emlékekből származó képeket, mintegy újraélve azt az élményt, amely az ember és a külvilág, a jól ismert dolgok közötti kapcsolat megszakadásából, majd újraformálódásából fakad.

Luzsicza Árpád alkotásai viszont az élmény folyamatosságáról, egyben az élményt adó humor, irónia fontosságáról beszélnek, munkáinak játékossága, dekorativitása, felszabadultsága mintha csak a 20. századi cseh irodalom nálunk is jól ismert alkotásaihoz kapcsolódna. Mostani művein a korábbi rajzain megjelenő pontrendszer kilépett a térbe, hogy síkplasztikává vagy plasztikus képpé váljon az alkotás, a kis facsapok rasztere azonban a korábbi munkák könnyedségét, jelen idejűségét idézi. Ha Ágnesnél jelen idejűvé válik a múlt, Árpádnál folyamatossá lesz a jelen idő.

Baksa-Soós Attila író, költő, performer, zenész, építész, kamarai tag egyfelől, felhőjáró másfelől. A tárlaton egy assemblage-t látunk tőle, amelyben a banális tárgyak elegyednek a költőiséggel. Nem ismer határokat valóban, ezzel az őt megelőző Luzsicza-generációk igazi örököse. Akárcsak a legfiatalabb kiállító, Luzsicza Fanni, aki Elmetszések című, megrendezett és mégis nagyon is valóságos jeleneteket mutató sorozatát állítja ki. A képek családtagok közötti kapcsolatokat, kötelékeket mutatnak be, az egymásra találás és a magunkra maradás lehetőségén meditálnak, férjről és feleségről, szülőkről és gyermekről, a búcsúról és az elindulásról szólnak. És figyelemre méltó pályakezdésről: ő ugyanis még csak elsőéves a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, de már megmutatta oroszlánkörmeit. Ez azonban egy Luzsiczától el is várható.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.