Amikor a gyilkolás a túlélés eszköze

Az emberiség bolygója című BBC-sorozatból megismerhetjük az embert, aki nem passzióból öl.

fib
2015. 01. 14. 15:50
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szomorú közhely, hogy az ember feléli a bolygóját. A metódus jól ismert, akárcsak a konkvisztádorok a bennszülötteket, meghódítjuk, leigázzuk, kiszipolyozzuk, és elpusztítjuk a Földet. Az ember ebben a kontextusban igazi szörnyetegként jelenik meg, amely mindig többet akar, mint amennyit megkaphat. A felhőkarcolók árnyékában az őserdők megmentéséért kampányoló aktivisták szlogenjei kétséget sem hagynak a felől, hogy ha nem teszünk valamit, hátralévő időnk a bolygón órákban mérhető.

A mérhetetlen pusztítás és a ránk váró szomorú vég mellett így talán figyelemre sem méltatjuk az embert, aki megtanult együtt élni a környezetével. Aki elfogadta a játékszabályokat, és idomult a természethez. Aki elveszi, amire szüksége van, de ezzel nem borítja fel az érzékeny egyensúlyt. Ezekről az emberekről, és rajtuk keresztül a (természeti) létezés lehetőségeiről szól a BBC Human Planet (Az emberiség bolygója) című nyolcrészes sorozata, amely péntekenként fut az M1-en.

Ha egyetlen szóval akarjuk összefoglalni a dokumentum-sorozatot, akkor a túlélés lenne a legmegfelelőbb. A nyolc rész mintegy hetven helyszínén felvett negyven történet mindegyike az ember hihetetlen erejéről mesél. Arról az erőről, amire a túléléshez van szüksége mindazoknak, akiknek a komfortzóna kifejezés többnyire üresen cseng. Nyolc részen keresztül bejárhatjuk a világot, a tengerektől, a sivatagon, a sarkvidéken és a dzsungeleken át a nagyvárosig.

Ám a megszokott természetfilmekkel ellentétben itt nem az idegen vadon lenyűgöző és rémületbe ejtő szépségét tapasztaljuk meg – vagyis mindent, ami túl van az emberen. A Human Planet a természet emberi territóriumára fókuszál, azokra a csodálatos vidékekre, ahol kettő összhangban él egymással.

Az első epizód a tengerekhez vezet. Ahogy a nyitó képsorokon az óceán hullámai darabokra törnek Galicia part menti szikláin, az ember óhatatlanul összemegy a fotelban. Mihez kezdhetünk ekkora erővel szemben? És mégis akad, aki meghódítja a sziklákat, dacolva a másodpercenként rázúduló vízzel, csak hogy a megélhetését biztosító kagylókat begyűjtse a kövek közül.

Spanyolországtól Brazílián át Borneóig lélegzetelállító képsorokon követhetjük a halászok, a gyűjtögetők és a vadászok útját, akik akár öt percet is kibírnak a több tíz méteres mélységben, és szinte sétálnak a tengerfenéken, míg becserkészik áldozatukat. Ezek az emberek a természet fenséges erejét tiszteletben tartva szerzik meg mindazt, amire szükségük van. Amikor az indonéz törzsi bálnavadászok partra vontatják hatalmas harcban elejtett prédájukat, a kommentátor úgy fogalmaz, számunkra talán szörnyű a látvány, de egy ámbrás cet egy hónapra biztosít élelmet egy egész falunak. És ez a lényeg, a túlélés lehetősége.

A döbbenetes felvételeket látva felmerülhet bennünk, hogy vajon az a környezet, amelyet magunk körül létrehoztunk, hosszú távon biztosítja-e ugyanezt? Ebből a szempontból a Human Planet izgalmasabb, mint bármelyik posztapokaliptikus akciósorozat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.