Szomorú közhely, hogy az ember feléli a bolygóját. A metódus jól ismert, akárcsak a konkvisztádorok a bennszülötteket, meghódítjuk, leigázzuk, kiszipolyozzuk, és elpusztítjuk a Földet. Az ember ebben a kontextusban igazi szörnyetegként jelenik meg, amely mindig többet akar, mint amennyit megkaphat. A felhőkarcolók árnyékában az őserdők megmentéséért kampányoló aktivisták szlogenjei kétséget sem hagynak a felől, hogy ha nem teszünk valamit, hátralévő időnk a bolygón órákban mérhető.
A mérhetetlen pusztítás és a ránk váró szomorú vég mellett így talán figyelemre sem méltatjuk az embert, aki megtanult együtt élni a környezetével. Aki elfogadta a játékszabályokat, és idomult a természethez. Aki elveszi, amire szüksége van, de ezzel nem borítja fel az érzékeny egyensúlyt. Ezekről az emberekről, és rajtuk keresztül a (természeti) létezés lehetőségeiről szól a BBC Human Planet (Az emberiség bolygója) című nyolcrészes sorozata, amely péntekenként fut az M1-en.
Ha egyetlen szóval akarjuk összefoglalni a dokumentum-sorozatot, akkor a túlélés lenne a legmegfelelőbb. A nyolc rész mintegy hetven helyszínén felvett negyven történet mindegyike az ember hihetetlen erejéről mesél. Arról az erőről, amire a túléléshez van szüksége mindazoknak, akiknek a komfortzóna kifejezés többnyire üresen cseng. Nyolc részen keresztül bejárhatjuk a világot, a tengerektől, a sivatagon, a sarkvidéken és a dzsungeleken át a nagyvárosig.
Ám a megszokott természetfilmekkel ellentétben itt nem az idegen vadon lenyűgöző és rémületbe ejtő szépségét tapasztaljuk meg – vagyis mindent, ami túl van az emberen. A Human Planet a természet emberi territóriumára fókuszál, azokra a csodálatos vidékekre, ahol kettő összhangban él egymással.
Az első epizód a tengerekhez vezet. Ahogy a nyitó képsorokon az óceán hullámai darabokra törnek Galicia part menti szikláin, az ember óhatatlanul összemegy a fotelban. Mihez kezdhetünk ekkora erővel szemben? És mégis akad, aki meghódítja a sziklákat, dacolva a másodpercenként rázúduló vízzel, csak hogy a megélhetését biztosító kagylókat begyűjtse a kövek közül.
Spanyolországtól Brazílián át Borneóig lélegzetelállító képsorokon követhetjük a halászok, a gyűjtögetők és a vadászok útját, akik akár öt percet is kibírnak a több tíz méteres mélységben, és szinte sétálnak a tengerfenéken, míg becserkészik áldozatukat. Ezek az emberek a természet fenséges erejét tiszteletben tartva szerzik meg mindazt, amire szükségük van. Amikor az indonéz törzsi bálnavadászok partra vontatják hatalmas harcban elejtett prédájukat, a kommentátor úgy fogalmaz, számunkra talán szörnyű a látvány, de egy ámbrás cet egy hónapra biztosít élelmet egy egész falunak. És ez a lényeg, a túlélés lehetősége.
A döbbenetes felvételeket látva felmerülhet bennünk, hogy vajon az a környezet, amelyet magunk körül létrehoztunk, hosszú távon biztosítja-e ugyanezt? Ebből a szempontból a Human Planet izgalmasabb, mint bármelyik posztapokaliptikus akciósorozat.
