Mo Jen, akit „hallucinatív realizmusáért” 2012-ben tüntettek ki Nobel-díjjal, a párt korrupcióellenes ügynökségének honlapján közzétett írásban ekképp fogalmaz: „Úgy ítélem meg, hogy a Kínai Kommunista Párt a világ bármely másik pártjánál jobban akarja, hogy Kína gazdag és erős legyen. [ ] Országunk elnöke, Hszi Csin-ping a világ bármely másik vezetőjénél jobban reménykedik abban, hogy a kínai emberek jól élhetnek.” Az író arról ismert, hogy rendkívül gondosan megválogatja szavait, így nyilatkozata értelmezhető az egypártrendszer „halvány” dicséreteként – írja az AFP hírügynökség.
Az interjú az antikorrupciós kampány népszerűsítését célzó hivatalos erőfeszítések részeként jelent meg. A kampány számos vezető politikust érzékenyen érintett Hszi Csin-ping hatalomra kerülése óta.
Mo Jen, aki különösen ismert szürreális műveiben megjelenő gazdag képzelőerejéről, úgy fogalmazott: Kína jelenlegi korrupcióellenes törekvései felülmúlják a képzeletét. Mo régóta pozíciót tölt be a kormányzati hátterű írószövetségben. A kínai vezetéssel szemben kritikus értelmiség, köztük Aj Vej-vej képzőművész, politikai aktivista is a párt mentegetőjének tartja.
Mo Jent Nobel-díja óta keblére ölelte a kínai vezetés, egy állami tanácsadó testület éves találkozóin is feltűnik azóta, olyan hírességek társaságában, mint Jackie Chan hongkongi színész. Korábbi műveiben elvont allegóriaként foglalkozott csak a politikával, új regényét azonban elmondása szerint közvetlenül a párt jelenlegi erőfeszítései inspirálják. „Régóta fontolgatom, hogy regényt írok a korrupcióellenes törekvésekről, már keményen dolgozom is a mű vázlatán” – árulta el.
Kína egyetlen másik élő Nobel-díjasát, Liu Hsziao-pót 2009-ben 11 éves börtönbüntetésre ítélték, amiért demokratikus reformokat követelt; a Nobel-békedíjat egy évvel később, 2010-ben kapta meg. Két másik Nobel-díjas is a mai Kína területén született, de jelenleg külföldön él: a 2000-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Kao Hszing-csien új hazája Franciaország, az 1989-ben békedíjjal elismert 14. dalai láma, Tendzin Gyaco pedig Tibet 1959-es megszállása után hagyta el otthonát.
