Mára azonban egy szimpla barangolás már teljesen érdektelen a pörgős tévézéshez hozzászoktatott közönségnek. Különlegességekre van szükség, amelyek elérik a megemelt ingerküszöböt – és nincs is hiány ilyen műsorokból. Ám a folyamatos újdonságkeresés, az extremitások, a pörgés amellett, hogy végül uniformizálja a produkciókat, elvonja a figyelmet a lényegtől: a táj és benne az ember másodlagos lesz a tálalás mögött.
Vannak azonban üdítő kivételek. Ezek egyike a tavaly októberben újraindított Ég, föld, férfi, nő című országjáró sorozat, amelynek legutóbbi évada tizenhárom epizódot követően szilveszterkor ugyan véget ért, ám az M1-en szombatonként újra végigkövethetjük a teljes szériát.
A tematikát tekintve ez a barangolás is ismerős lehet. Két ember, egy nő és egy férfi járja végig a Kárpát-medence régióit, különlegességek után kutatva, amelyeket aztán saját történeteiken átszűrve tálalnak a nézőknek. A tájak emberi oldalának bemutatásakor a műsorvezetők mintegy médiumként működve az élményeket szinte átvezetik a nézőbe, aki ennek köszönhetően akár úgy is érezheti, részese volt a kalandnak.
Amiben az Ég, föld, férfi, nő újat hoz, az a műsorvezetők személye. A rutinos és jól ismert tévés arc Nagy Sándor ugyanis Weisz Fanni társa lett az új szériában. Akinek a név esetleg nem mond semmit, gondoljon Áder János két évvel ezelőtti (és a legutóbbi két) újévi beszédére, amely után szinte felrobbant az internet: mindenki tudni akarta, ki volt az a fiatal, elragadó hölgy, aki az államfő szavait jelnyelven tolmácsolta.
Weisz Fanni hallássérült modell, esélyegyenlőségi aktivista, és mint a sorozatból kiderült, kiváló műsorvezető. Elsőre talán merész húzásnak tűnhet, hogy a csatorna siket főszereplőt választott, ám Weisz Fanni természetessége minden kétséget eloszlat.
Rengeteget hallani az esélyegyenlőségről napjainkban, ám a kampányok mit sem érnek, ha az egészségesnek mondott emberek nem ismerhetik meg sérüléssel élő társaikat. A Ég, föld, férfi, nő a barangolások során szinte teljesen életszerű helyzetekben mutatja be, hogyan tájékozódhat a világban egy siket ember. Egyetlen nagyon egyszerű példát hozva: ha Nagy Sándor mondani akar valamit kollégájának, felé kell fordulnia, hogy Fanni olvashasson a szájáról. Ez a gesztus, az odafordulás olyan érzékeny világokat fed fel, amelyekről sokunknak talán fogalmunk sem volt korábban.
És mindeközben az országjárás egyáltalán nem szorul a háttérbe, nem lesz esélyegyenlőségi oktatófilm az epizódokból. A lényeg mindvégig a világ megismerése – különböző nyelveken. Még az egészen egyértelműen kreált szituációk is jórészt természetessé válnak a műsorvezetők kommunikációjában.
Weisz Fanni siketsége nem egzotikum, és nem hátrányos helyzet, hanem lehetőség az odafordulásra.
