Akkora sikert aratott Balázs János tavaly februári hangversenye, A zongora három arca, hogy továbbgondolták az akkori műsorstruktúrát, és az idén megszervezték három koncertre elosztva az ifjú zongoraművész három arcát bemutató sorozatot. Holnap este fél nyolckor a Zeneakadémián barokk versenyműveket és Chopin f-moll zongoraversenyét hallhatjuk az Anima Musicae Kamarazenekar kíséretével.
– Chopin és Bach kapcsolata közeli, hiszen Chopin legnagyobb példaképe Bach volt, ezért is tudtam őket összepárosítani. Már régóta tervezem, de most érzem magam először késznek arra, hogy Bach-zongoraversenyeket tűzzek műsorra. Számomra Glenn Gould a legnagyobb Bach-interpretátor, sokáig az ő bűvkörében éltem, és ami Bachot illeti, élek ma is, viszont úgy gondolom, hogy nekem is van saját mondanivalóm Bachról, aki nem mellesleg az egyik legkedveltebb zeneszerzőm. Ez az egyik arcom – meséli lapunknak Balázs János. A fiatal zongoraművész hangsúlyozza: bár Chopin-műveket sokszor játszik, ez az est az ő tekintetében is különleges lesz, mivel a kamara-zenekari, csak vonósokkal kísért változatot adják elő. – Chopin sokkal intimebb, érzékibb zenét írt annál, minthogy egy nagyzenekar szólaltassa meg, ez a most tizenhét fővel elhangzó változat pedig jobban illeszkedik az ő zenei stílusához – fogalmaz.
A zongoraművész második arcát május 3-án ismerhetjük meg, ekkor egészen más stílusban hallhatjuk szintén a Zeneakadémián: Lajkó Félixszel improvizál a színpadon. – Félixszel Pekingben találkoztunk először, ahol azonnal barátságot kötöttünk. Különleges az együttműködésünk: sosem beszélünk meg semmit előre, minden egyes hang abban a pillanatban születik meg, amikor eljátsszuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem próbálunk, de a mi közös muzsikálásunk a legőszintébb dolgok egyike, mert pusztán az érzéseinkből táplálkozunk – mondja Balázs János. Lajkó Félixszel közös projektjeik telt házzal zajlanak, és az év végén jelent meg első közös duólemezük is, amelyen szintén improvizálnak. – A közös improvizációkat zeneileg nehéz behatárolni, hiszen fellelhetők benne az elmúlt két-háromszáz év klasszikus zenei kultúrájának a legfontosabb stílusjegyei, harmóniavázai, melódiatípusai Bachtól Bartókig, a legfontosabb azonban az, hogy minden egyes darabja a mi stílusunkat képviseli, nem disszonáns és nagyon emberközeli – fogalmaz a zongoraművész.
Az MVM Koncertek – A Zongora keretében megrendezett hangversenysorozat őszi záróestjét már a Művészetek Palotájában tartják. – Liszt 12 Transzcendens etűdjét ritkán játsszák, mert hatalmas technikai, fizikai és lelki kihívás, ugyanakkor mint a Bach-versenyműveknél, ezekkel kapcsolatban is úgy éreztem, hogy most értem el azt a stabilitást és rutint, hogy el merjem a sorozatot játszani. Azért, hogy emészthetőbb legyen a műsor, kiegészítettem Schubert és Chopin dalátiratokkal, amelyeket szintén Liszt készített, ezáltal egyfajta kontrasztot is el tudok érni – mondja.
Balázs János a gyermekek zenei nevelésére is nagy hangsúlyt fektet, Jakobi Lászlóval szervezett, A hangszerek világa című sorozatát ingyen tartja, egyelőre csak a fővárosban – a MOM Kulturális Központban, a Festetics Palotában és az Opera Zongorateremben –, de szeretné vidékre is elvinni a kezdeményezést. – A koromnál fogva élénken emlékszem arra, milyen volt gyereknek lenni, és azt hiszem, emiatt könnyen értek is a nyelvükön. Úgyhogy másfél évvel ezelőtt az MVM Koncertek keretében elindítottuk ezeket az ingyenes hangszerbemutató koncerteket, hogy ezzel is elősegítsük a zene megszerettetését, és ehhez partnerintézményekre találtunk, amelyek szintén ingyen biztosítják a helyszínt – mondja Balázs János, aki a Snétberger Tehetségközpontban is a kezdetektől vezeti a klasszikus zenei oktatást.
A fiatal zongoraművész számára az elmúlt fél év nagyon aktív volt, tizenkilenc európai nagyvárosban adott szólóesteket az Európai Koncerttermek Szövetségének díja kapcsán. Balázs János ugyanis az a tehetséges fiatal művészünk, akit a szövetség magyar tagja, a Művészetek Palotája jelölt a Rising Star díjra, ami természetesen nem összekeverendő a tévében most futó vetélkedővel. Minden tag jelölhet egy művészt, és a tizenkilenc nomináltból választják ki azt a tehetséget, aki a Rising Star díjaként fellépési lehetőséget kap mindegyik koncertteremben. – Nagyon jó kritikákat kaptam a nemzetközi sajtóban, és a legtöbb helyre vissza is hívtak. Sokat gyakorlok, fejlesztem magam, szeretnék nemcsak a díjaknak és az elért eredményeknek megfelelni, hanem a zeneszerzőknek és legfőképpen önmagamnak – teszi hozzá.
– Chopin és Bach kapcsolata közeli, hiszen Chopin legnagyobb példaképe Bach volt, ezért is tudtam őket összepárosítani. Már régóta tervezem, de most érzem magam először késznek arra, hogy Bach-zongoraversenyeket tűzzek műsorra. Számomra Glenn Gould a legnagyobb Bach-interpretátor, sokáig az ő bűvkörében éltem, és ami Bachot illeti, élek ma is, viszont úgy gondolom, hogy nekem is van saját mondanivalóm Bachról, aki nem mellesleg az egyik legkedveltebb zeneszerzőm. Ez az egyik arcom – meséli lapunknak Balázs János. A fiatal zongoraművész hangsúlyozza: bár Chopin-műveket sokszor játszik, ez az est az ő tekintetében is különleges lesz, mivel a kamara-zenekari, csak vonósokkal kísért változatot adják elő. – Chopin sokkal intimebb, érzékibb zenét írt annál, minthogy egy nagyzenekar szólaltassa meg, ez a most tizenhét fővel elhangzó változat pedig jobban illeszkedik az ő zenei stílusához – fogalmaz.
A zongoraművész második arcát május 3-án ismerhetjük meg, ekkor egészen más stílusban hallhatjuk szintén a Zeneakadémián: Lajkó Félixszel improvizál a színpadon. – Félixszel Pekingben találkoztunk először, ahol azonnal barátságot kötöttünk. Különleges az együttműködésünk: sosem beszélünk meg semmit előre, minden egyes hang abban a pillanatban születik meg, amikor eljátsszuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem próbálunk, de a mi közös muzsikálásunk a legőszintébb dolgok egyike, mert pusztán az érzéseinkből táplálkozunk – mondja Balázs János. Lajkó Félixszel közös projektjeik telt házzal zajlanak, és az év végén jelent meg első közös duólemezük is, amelyen szintén improvizálnak. – A közös improvizációkat zeneileg nehéz behatárolni, hiszen fellelhetők benne az elmúlt két-háromszáz év klasszikus zenei kultúrájának a legfontosabb stílusjegyei, harmóniavázai, melódiatípusai Bachtól Bartókig, a legfontosabb azonban az, hogy minden egyes darabja a mi stílusunkat képviseli, nem disszonáns és nagyon emberközeli – fogalmaz a zongoraművész.
| |
| Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet |
Az MVM Koncertek – A Zongora keretében megrendezett hangversenysorozat őszi záróestjét már a Művészetek Palotájában tartják. – Liszt 12 Transzcendens etűdjét ritkán játsszák, mert hatalmas technikai, fizikai és lelki kihívás, ugyanakkor mint a Bach-versenyműveknél, ezekkel kapcsolatban is úgy éreztem, hogy most értem el azt a stabilitást és rutint, hogy el merjem a sorozatot játszani. Azért, hogy emészthetőbb legyen a műsor, kiegészítettem Schubert és Chopin dalátiratokkal, amelyeket szintén Liszt készített, ezáltal egyfajta kontrasztot is el tudok érni – mondja.
Balázs János a gyermekek zenei nevelésére is nagy hangsúlyt fektet, Jakobi Lászlóval szervezett, A hangszerek világa című sorozatát ingyen tartja, egyelőre csak a fővárosban – a MOM Kulturális Központban, a Festetics Palotában és az Opera Zongorateremben –, de szeretné vidékre is elvinni a kezdeményezést. – A koromnál fogva élénken emlékszem arra, milyen volt gyereknek lenni, és azt hiszem, emiatt könnyen értek is a nyelvükön. Úgyhogy másfél évvel ezelőtt az MVM Koncertek keretében elindítottuk ezeket az ingyenes hangszerbemutató koncerteket, hogy ezzel is elősegítsük a zene megszerettetését, és ehhez partnerintézményekre találtunk, amelyek szintén ingyen biztosítják a helyszínt – mondja Balázs János, aki a Snétberger Tehetségközpontban is a kezdetektől vezeti a klasszikus zenei oktatást.
A fiatal zongoraművész számára az elmúlt fél év nagyon aktív volt, tizenkilenc európai nagyvárosban adott szólóesteket az Európai Koncerttermek Szövetségének díja kapcsán. Balázs János ugyanis az a tehetséges fiatal művészünk, akit a szövetség magyar tagja, a Művészetek Palotája jelölt a Rising Star díjra, ami természetesen nem összekeverendő a tévében most futó vetélkedővel. Minden tag jelölhet egy művészt, és a tizenkilenc nomináltból választják ki azt a tehetséget, aki a Rising Star díjaként fellépési lehetőséget kap mindegyik koncertteremben. – Nagyon jó kritikákat kaptam a nemzetközi sajtóban, és a legtöbb helyre vissza is hívtak. Sokat gyakorlok, fejlesztem magam, szeretnék nemcsak a díjaknak és az elért eredményeknek megfelelni, hanem a zeneszerzőknek és legfőképpen önmagamnak – teszi hozzá.
