Nagyjából igaz – így kommentálta az életéről elkészült filmet a megtekintést követően Stephen Hakwing, később pedig elárulta, hogy egyes jelenetekben olyan volt, mintha saját magát látta volna. A mindenség elmélete korunk egyik legnagyobb élő gondolkodójáról, az egy betegség következtében tolószékbe kényszerülő asztrofizikus-csillagászról szól. Kibontakozik az egyetemen nagy reményekkel induló Hawking pályaképe, amely dacára a betegségnek, s Hawking beszédközpontja sérülésének, végül töretlen maradt.
Életrajzi filmet készíteni sosem könnyű, úgy pedig még nehezebb, ha a kiválasztott személy még él, s így nem lehet kritikus távolságra helyezkedni tőle. James Marshnak mégis sikerült egy olyan portrét megrajzolnia, amely érzelmessége ellenére, vagy még inkább azzal együtt lenyűgöző, ahol az apró részletek is tökéletesen a helyén vannak, legyen szó akár a jelmezekről, a zenéről, a színészi alakításokról, a ritmusról és a lezárás frappánsságáról. A rendező, James Marsh munkássága izgalmasan alakult az elmúlt hat évben: előbb Oscar-díjat kapott egy pompás dokumentumfilmért, majd kicsit szürkülni kezdett egy IRA-történettel. Az Ember a magasban, illetve Kettős játszma úgy következett egymás után, hogy az ember csak zavartan találgatta, melyik irányba megy ezeket követően tovább az egyébként kifejezetten tehetséges brit pályafutása.
Mindenki megnyugodhat, A mindenség elmélete zseniális film, még úgy is, hogy Hawking ismert betegségének állomásai nyilvánvalóan befolyásolják érzelmileg a nézőt. Viszont a leépülés nem szánalmas, és az életút azok számára is érdekes lesz, akik nem ismerik Hawkingot, vagy a legkevésbé sem érdeklődnek a csillagászat és fizika iránt. Marsh ugyanis az emberre és emberi kapcsolataira koncentrál, végtelenül humanista és toleráns módon. Eddie Redmayne pedig az évtized egyik legcsodásabb alakításával úgy elkapta Hawking figuráját, hogy konkrétan hitelesebb lett, mint a megformált személy az életben. Az ő, és a szerelmét alakító Felicity Jones teszik elsődlegesen felejthetetlenné A mindenség elméletét, ami méltó tisztelgés egy korszakos tudós előtt.Az öt Oscar-díj-jelölés ebben az esetben reális, a rendezést leszámítva a filmet a négy legfontosabb (film, színész, színésznő, forgatókönyv) kategóriában, valamint a zenéjéért jelölték, ezzel is pontosan mutatva és kiemelve az alkotás valós értékét. Az már a bőség zavarának rovására írható, hogy a film vélhetően díjazás nélkül marad erős riválisai között, bár Redmayne teljesítményét így is sokáig úgy emlegetjük majd, mint a method acting (beleélő szerepformálás) egyik szívszorítóan érzékeny művészi pillanatát.
(A mindenség elmélete, színes, magyarul beszélő, angol életrajzi dráma, 123 perc, 2014, rendező: James Marsh, forgalmazó: UIP-Duna Film.)
