Orbán Balázs legfontosabb művei hazájához, a Székelyföldhöz kötődnek, de az író rengeteg időt töltött külföldön is. Angliai tartózkodása, a magyar emigrációval való kapcsolatai ismert életrajzi tények, és sokszor emlegetik Victor Hugóval való barátságát is. A keleti utazás életének egyik legkalandosabb fejezete, amely 1846-ban kezdődött.
A fiatal Orbán Balázs ekkor indult el görög származású édesanyja örökségéért Isztambulba a szüleivel. Az örökségnek végül csak egy részéhez jutottak hozzá, viszont Isztambulból kiindulva nagy utazást tett a Közel-Keleten Orbán Balázs, ezúttal már családja kísérete nélkül. A magyar szabadságharc híreiről Görögországba visszatérve értesült, innen indult volna haza egy szabadcsapattal, de közben a hadjárat elbukott. A császári hatalom ellenségnek tartotta a forradalom leverése után, ezért Orbán Balázs nem térhetett haza. Kezdetben magyar emigránsokat segített Törökországban, ezután ment Angliába. Csak 1859-ben láthatta viszont a szülőföldjét.
Az Utazás Keleten hat füzetben jelent meg 1861-ben
Kolozsváron, és azóta sem volt újabb, teljes kiadása. A kor szokása szerint a füzetekből maguk az olvasók köttettek könyvet. Általában három kötet keletkezett így. Háromkötetes az a hasonmás kiadás is, amely a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete és a Méry Ratio Kiadó együttműködésében jelent meg ősszel.
Az olvasó számára embert próbáló feladat, mégis érdekes utazás az Orbán-mű. A nyelvezete nem sokkal bonyolultabb a korszakból ismert más irodalmi vagy tudományos művek nyelvezeténél. Orbán Balázs mesélőkedve és romantikára való hajlama helyenként akár Jókaira is emlékeztetheti az olvasót. A romantika uralja a szerző történelemszemléletét is, ami azért érdekes, mert Orbán Balázs működésének idején a történettudomány már szinte teljesen áttért a pozitivista szemléletre. Ő ehhez képest ontja a legendákat, történelemszemléletének középpontjában a Kelet letűnt, dicső múltja áll. (Egyébként a Kelet iránti érdeklődés is a romantika egyik fontos jellemzője volt.) Legszívesebben a szabadságküzdelmeket emeli ki a történelemből, és nagy empátiával viseltet minden elnyomott iránt. Nem áll távol tőle a naivitás és a pátosz, ami sokkal érthetőbb, ha arra gondolunk, hogy az utazások elején alig volt tizennyolc éves, 1849-ben töltötte be huszadik életévét.
A történelmi fejtegetések az átlagos olvasó számára hamar egyhangúvá válhatnak, és talán elgondolkodik azon is: milyen furcsa, hogy a szerzőt – legalábbis a könyv tanúsága szerint – oly kevéssé érdekelte a Kelet jelene és azok az emberek, akikkel utazásai során találkozott, hogy fejezeteken át eszébe sem jut szót ejteni róluk. Ezekben a kötetekben kevesebb a néprajzi leírás is. A Székelyföld leírását például ezek a néprajzi gyűjtések tették máig pótolhatatlan alkotássá. Pedig a mai olvasó számára talán Orbán Balázs személyes tapasztalatai a legérdekesebbek; a kairói rabszolga-kereskedő, a vendégszerető török pasa és a háború elől otthonról elszökött magyar és erdélyi román beduinok. Miattuk mindenképpen érdemes forgatni az Utazás Keletent.
