Kiss Ádám és Hadházi: Dumaszínházból a filmvászonra

Kiss Ádám lapunknak első filmszerepéről és a humoristaéletről, valamint annak árnyoldaláról is nyilatkozott.

– A film egy jelenetében Hadházi László azt kérdezi a feleségétől: szerinted én vicces vagyok? Ez stand uposok és humoristák között mennyire létező félsz?
– Én inkább magamban szoktam feltenni ezt a kérdést, de aztán az esti fellépésekkor mindig visszaigazol a közönség. De minden nap megvan bennem a frász, hogy azt mondják, ez a srác nem vicces. És félek a kiégéstől is, ezért nem véletlen, hogy évente egyszer két hónapra szándékosan eltűnök töltődni.

– Van egy jelenet a filmben, amikor egy fellépésen nincs visszacsatolás a közönség részéről, nem nevetnek. Ez megesett már önnel?
– Persze, hajaj! Még megboldogult ifjúkoromban, de ma is megesik. Kétféle fellépés van, ahogy azt a Dumapárbaj is bemutatja: az egyik, amikor az emberek jegyet vesznek rám, mert szeretnek, a másik, amikor a főnök meghív, hogy a 300 alkalmazottját szórakoztassam karácsonykor. Bár persze ők egy ötezresnek sokkal jobban örülnének, és ez látszik is az arcukon, így csak azért is pókerarccal néznek végig. De szerencsére utóbbi inkább a kivétel, ami erősít, mert az ilyen helyzetek segítenek abban, hogy mára már bármilyen közönséggel elbánjak.

– A film története szerint van egy generációs szakadék és késhegyre menő rivalizálás a stand uposok között. Ez a valóságban is így van?
– A humor nem korfüggő, bár van egy egészséges hierarchia a stand uposok között. És a rivalizálás sem annyira éles természetesen, ahogy a Dumapárbajban ábrázolva van. Nyilván mindenki jobb szeretne lenni magánál, és másnál, de mindezt az egészséges keretek között. És persze nincs a filmben ábrázolt nagy menedzsment sem mögöttünk. A Dumapárbaj egyébként inkább egy kiöregedett showman története, hangsúlyoznám, hogy nem a stand uposokról szól, abban a stand up csupán munkahelyként van ábrázolva egy emberi sorstörténetben. Ami pedig engem a Dumapárbajban a leginkább érdekelt, hogy még nem készült a szakmámról itthon film, olyan, amelyik megmutatta volna a humoristalét előnyeit-hátrányait. Olyan jelenetek sora jelenik meg a sztoriban, amik velem is megtörténtek. Vittek el már mentők nénit fellépésemről, kiesett koliból az ötödikről valaki a műsorom közben. Ilyen extrémekből választottunk ki hármat, ami megjelenik a Dumapárbajban is.

– Fárasztó állandóan viccesnek lenni?
– Bányásznak nyilván fárasztóbb. (nevet) Inkább az fárasztó, hogy mindig ezt várják el, meg a jópofiskodást, és az olyan kötelező kérdések, hogy otthon is vicces vagyok-e. Azt pedig már rég kiirtottuk, hogy a buliban azt kérik tőlem, mondjak egy viccet. De egyébként más kollégákkal ellentétben én a mai napig leállok, és beszélgetek egy percet, ha megállít valaki. És előadások után is ott maradok a közönséggel találkozni.

– Mekkora mítosz, hogy a jól sikerült gegek improvizáción alapulnak? Gondolom, inkább hatalmas munka megírni egy-egy jó szöveget.
– Nagyon jó az improvizáció, főleg, ha jól sikerül, de arra nem lehet építeni. Inkább az az amatőr, aki kimegy a színpadra és azt mondja, bármiről beszélek. Az önálló est kétszer ötven perc, ott nem elég annyi, hogy itt jártam, meg ott jártam. Azt fel kell építeni. Ilyenkor összeszedem az agyamban, hogy mik a legfőbb témák, mint az erdőben, hogy itt az ösvény, erre megyünk. És attól még be lehet szaladgálni a sűrűbe, de onnan vissza is kell találni. Tapasztalatom, hogy a legjobb poénok a színpadon születnek, nem otthon, amikor órákig töri az ember a fejét. De egy gyönyörű kétperces improvizációt tönkre is lehet tenni egy borzalmasan sikerült másik két perccel.

– Saját szövegekkel dolgoztak a Dumapárbajban, vagy minden a forgatókönyv szerint történt?
– Eredetileg a forgatókönyvhöz semmi közünk nem volt. De amikor megkaptuk a napi jelenetet, abban idővel Hadházi Lacival kértünk változtatásokat, beletettük a saját poénjainkat, így a karakterek mindinkább Hadházi László-ssá, Kiss Ádám-ossá váltak. Ez szerintem kellett ahhoz, hogy természetesebbnek tűnjünk a vásznon. De ne felejtsük el, hogy színészóriásokkal, Kossuth-díjas művészekkel dolgoztunk együtt, miközben mi színészként 0 kilométeresként érkeztünk a forgatásra. Ezért nagyon örülök is, hogy a Dumapárbajban nekem kisebb szerepem volt Hadházi mellett, de úgy érzem, ha ismét megkeresnének megfelelő szereppel, elgondolkodnék rajta. Ebben a munkában ugyanis az tetszik a legjobban, hogy új feladat, új kihívás és új motiváció. Kiléptem a komfortzónámból, ahol az elmúlt tíz évben voltam.

– Hadházi Lászlót meghívják a filmben a távolról őt mustráló hölgyrajongók, és bár a Dumapárbajban ön 15 év után szakít a barátnőjével, önnel is flörtöl egy csinos lány. Tekintve, hogy a Facebookon 450 ezer követője van, el tudom képzelni, a valóságban is küzd a népszerűség átkával.
– Én az életben hét éve boldog párkapcsolatban élek, s elmondhatom, ez alatt a hét év alatt a párom nagyon megedződött – már Justin Bieber barátnője is lehetne. Az első évben küzdöttem hasonlókkal, de túl vagyok már az ilyen helyzeteken: Kiss Ádám már lefoglalózott egy hölgyet, megvolt a leánykérés is, így most már visszadobálom a szembe jövő lehetőségeket.