Van néhány beszélgetés a rendszerváltó idők Vasárnapi újságjának történetében, amire könyv nélkül is emlékeznek az akkori rádióhallgatók. Ilyen például Mansfeld László visszaemlékezése tizennyolc évesen kivégzett öccsére, Mansfeld Péterre. 1989 áprilisában volt a műsor vendége. Vagy az interjú Szűcs István veszprémi egyetemi hallgatóval, aki 1956-os szereplése miatt a Szovjetunióban raboskodott.
Először ebben a műsorban szólalt meg Farkas Vladimír, az ÁVH egykori alezredese, aki már egészen korán és nyíltan megbánást tanúsított, amiért részt vállalt a rendszer működtetéséből. Ezeket a beszélgetéseket a most megjelent könyvbe is beválogatta Győri Béla. Egy szöveg, Erdélyi János filmrendező – aki szintén foglalkozott az elhallgatott tragédiákkal – Mosonmagyaróváron elmondott 2010-es, 1956-ra emlékező beszéde az, ami soha nem hangzott el a műsorban. A többi a Vasárnapi újság adásaiból válogat, az 1988-ban és 1989-ben elhangzott interjúkból.
Szerepel egy jegyzet Csurka Istvántól is. Az ő megnyilvánulásai miatt érte a legtöbb támadás a műsort, de Győri Béla azt mondja: ha még egyszer kezdhetné, ugyanúgy beszerkesztené a műsorba Csurka István jegyzeteit, és ugyanúgy a „radikális nemzeti politika” elvei szerint működtetné a Vasárnapi újságot, mint akkor, mivel szerinte ez volt az egyetlen tisztességes út. És ha újrakezdhetné, ma is ugyanúgy elköteleződne politikailag Csurka István mellett. Következő terve egy Csurka István-életrajz megírása.
Győri Béla felidézte: a műsorra az emberek kíváncsiak voltak, felkeltek kora reggel, hogy meghallgassák a Vasárnapi újságot. A hallgatottság kiugróan magas volt, százezrek követték a történelem szemtanúinak történeteit. Pedig eredetileg félreállítani akarták az egykori Krónika-főszerkesztő Győrit, ezért kapta meg a Vasárnapi újságot. De szelíd magazinműsor helyett valódi tragédiákkal teli emberi sorsok hallatszottak, és a jelentkező tanúk száma egyre szaporodott. Jónás István, a Magyar Rádió Zrt. vezérigazgatója szerint a Vasárnapi újság ma is sikeres, mert akik megszólalnak benne, hitelesen beszélnek.
A Kairosz Kiadónál megjelent kötet mögött főtámogatóként a Magyar Rádió Zrt. áll. – A Vasárnapi újság olyan volt, mint amikor először megreped a gát, és kiönt az ár. Úttörő szerepet játszott akkor a rádió, érdemes volt hallgatni azoknak, akik kíváncsiak voltak a múltra és a jövőre. Könyvelők, sofőrök, éjjeliőrök jöttek, akikről kiderült, hogy az emlékeikben ott a történelem. Győri Bélának olyan személyes varázsa volt, hogy el tudta hitetni: nem esik semmi bajuk, ha elmondják ezeket a dolgokat.
Szerencsére ez valóban így is volt – emlékezett vissza a könyvbemutató után az MTI volt vezérigazgatója, Belénessy Csaba, aki szintén dolgozott a Vasárnapi újságnak, a kétezres években felelős szerkesztője is volt, és a könyv megjelenését támogatta. – Egyre többen jelentkeztek, hogy van egy-egy történetük. Balikó Tamás nemrég elhunyt színművész lelkész édesapja például azzal hívott fel, hogy ott volt Jány Gusztáv kivégzése előtt a siralomházban az utolsó éjszakán. Ilyen telefonhívásból értesültünk arról, hogy Nagykanizsán él Rózsás János, aki Szolzsenyicinnel együtt volt a Gulagon.
