Az ünnepélyes díjátadón Lator László munkásságát Ferencz Győző József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító méltatja. A költő műveiből Tasnádi Bence színművész olvas fel. A laudáció kiemeli Lator Lászlónak a Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóiratának, az Irodalomismeretnek 2014-es negyedik számában megjelent, Gyaluforgács - egy régi vers maradéka című költeményét, amely híven képviseli a költő lírafelfogását és költészettechnikáját.
Mint Ferencz Győző fogalmaz, „a költő, műfordító nemcsak verseit, hanem egész életművét is szoros egységbe fogja: verseit újra és újra átrendezi, köteteit is folyamatosan bővíti-szűkíti, és visszanyúl korai, korábbi darabjaihoz”.
A Babits Mihály alkotói díjat 2008 óta ítéli oda a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kortárs magyar írók, költők életművének tiszteletére. A díjazás oklevéllel és Babits-kisplasztikával jár. Az első díjat Hubay Miklós vehette át, tavaly Krasznahorkai László részesült az elismerésben.
Lator László 1927. november 19-én született Tiszasásváron. A második világháborúban amerikai fogságba esett, és a breszt-litovszki fogolytáborba került. 1946-ban Magyarországra szökött és beiratkozott a makói gimnáziumba. 1947-ben felvették az Eötvös Collégiumba német-magyar szakra. Verseit a Magyarok és a Válasz című folyóiratok közölték először. 1948-ban első, kiszedett kötetét (Őserdő) betiltották, majd kizárták a Collégiumból. 1951-től gimnáziumi tanárként dolgozott Körmenden, 1955-től az Európa Kiadó lektora, majd főszerkesztője volt.
Sokáig műfordítóként volt jelen az irodalmi életben. Első, Sárangyal című kötete 1969-ben jelent meg. A hetvenes évektől a kilencvenes évekig műfordítói szemináriumokat vezetett az ELTE bölcsészkarán. Több televízió- és rádióműsor közreműködője, szerkesztője volt. A Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémia egyik alapítója, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
A Kossuth-díjat 1995-ben kapta, 2007-ben Pro Urbe Budapest-díjjal tüntették ki, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta.
