Kemény Henrik Bábszínháza Magyarországon a vásári bábjáték legfontosabb intézménye volt, amelyet három generáció munkája hozott létre. A 2011-ben elhunyt, Kossuth-díjas Kemény Henrik akkor vette át végleg a színházat, amikor édesapja, Korngut-Kemény Henrik 1944-ben munkaszolgálatban eltűnt. A „Papa”, a legendás bábkészítő és vásári bábjátékos is apjától, Korngut Salamontól örökölte a szakmát, aki galíciai cipészmesterként 1897-ben kapott engedélyt bábjátékok rendezésére. A vásári bábjáték a 18-19. század fordulóján honosodott meg Magyarországon német, osztrák és olasz vándorkomédiások közvetítésével. A 19. század húszas éveitől a Városliget, a harmincas évektől a Városmajor, a 20. század elejétől pedig a Népliget lett az otthona. Itt épült fel Kemény Henrik Bábszínháza is 1927-ben, itt kezdett el bábozni hat évesen Kemény Henrik.
A vásári bábjátékos életformához hozzátartozott a vándorélet is. A kiállításon látható, hogyan fértek bele egy előadás kellékei egy bőröndbe, és a tárlat visszaad valamit Kemény Henrik műhelyének hangulatából is: varrógépe, szerszámos asztala is látható. Mellette a falon ott függnek a készülő díszletek, és a félig vagy egészen kész bábfejek. Láthatjuk, hogy formálódott ki egy darab fából az ördög vagy Vitéz László. Az ördög az egyik archaikus kultúrából, a népmesék világából átemelt elem, ami gyakran felbukkan a vásári bábjátékokban. A tárlaton látható százharminchét báb zöme Korngut-Kemény Henrik tervezte darab. Fia legtöbbször az ő bábjait alkotja újra, van azonban olyan figura a kiállításon, amely sajátja. Ilyen Donald kacsa és Popey, a tengerész.
A Korngut-Kemény Alapítvánnyal együttműködésben rendezett kiállítás Szervusztok, pajtikák! címet kapta. Ez a köszöntés jelentette évtizedeken át, hogy érkezik a piros sapkás Vitéz László, aki móresre tanítja ellenségeit. 1945 után neki sem volt jó sora. A népi figura szúrta a szocialista kultúrpolitika szemét, Vitéz Lászlót idejétmúltnak nyilvánították. Kemény Henrik nem tért át Vitéz Lászlóról Traktor Ferkére, inkább kényszerpihenőre küldte a legendás figurát húsz évre.
A kiállítás izgalmas anyagot mutat be, de jóval több magyarázatot igényelne. Kemény Henrik és családja munkásságának rövid áttekintésén és a néhány dokumentumon, illetve a fényképeken túl nem közöl információt a kiállított tárgyakról. Így a látogató csak a bábokban gyönyörködik, de a vásári bábművészetről, a bábkészítésről, a felvonultatott bábokról vagy Kemény Henrik művészi életútjáról nem szerez mélyebb ismeretet.
(„Szervusztok, pajtikák!”, Vigadó Galéria, 2014 február 1-jéig. A tárlat a Vigadó megnyitásának 150. évfordulójára rendezett programsorozat része)
