Üdvözítő karácsonyi depresszió

Újabb minőségi produkció a tévében: Olive Kitteridge.

Nem vitás, a karácsonyi tévédömping a mentálhigiéné mákos és diós bejglije. Nem lehet megúszni komolyabb károsodás nélkül. Mintha az ünnepekkor megállna az idő, és ugyanazt a karácsonyt töltenénk évről évre a képernyő előtt, Bud Spencerrel, Terence Hill-lel, a Reszkessetek, betörők! jó esetben csak két részével és számtalan könnyfakasztóan tanulságos amerikai rajzfilmmel.

Ahogy minden évben persze, idén is akadt kivétel. Még ha fizetős csatornán is, de mégiscsak beszivárgott a világszínvonalú tévézés a két ünnep közötti hazai műsorkínálatba. E lap hasábjain is többször leírtuk már, hogy a mozifilm és a tévés produkciók között húzódó, korábban egyértelmű határ lassan végleg eltűnik. E folyamat betetőzését jelentheti az itthon az HBO-n látható Olive Kitteridge című négyrészes minisorozat. Az Elizabeth Strout Pulitzer-díjas regénye alapján készült produkció visszaadhatta a minőségi tévézésbe vetett hitünket.

A tavalyi év amúgy is elkényeztette a sorozatok rajongóit. Hogy mást ne mondjunk, 2014-ben került képernyőre a True Detective (A törvény nevében) tízrészes bűnügyi széria, amelyben egy amúgy is csúcsformában lévő színész talán élete alakítását nyújtotta (Matthew McConaughey). Hasonlóan nagyot hasított a Fargo című, szintén tízrészes, szintén bűnügyi opus, amely fekete humorával és lassan építkező történetvezetésével ejthette ámulatba a nézőket. De talán még ezeken is túltesz bizonyos szempontból az Amerikában novemberben, hazánkban pedig az év utolsó napjaiban bemutatott Olive Kitteridge.

A Coen testvérek filmjeiből is ismert nagyszerű Frances McDormand főszereplésével készült széria ugyanis szinte észrevétlen természetességgel ötvözi a mozifilmek és a tévésorozatok legfőbb erényeit. Képi elbeszélésmódja egyszerre tűnik életképesnek mindkét területen. Az eredmény így jóval több, mint egy sorozat, de annak minden előnyét kihasználva több egyszerű mozinál is: valami egészen egyedi és különleges.

Mindehhez persze szükség volt a megfelelő alapanyagon kívül a kiváló színészi játékra is. Az Egyesült Államok északkeleti partvidékén játszódó történet középpontjában egy művelt, ám roppant cinikus, depresszív és embergyűlölő iskolai tanárnő figurája áll. A karaktert Frances McDormand játéka tölti meg élettel és teszi az önmagával és a társadalom közhelyes elvárásaival egyaránt küzdő nő egyedi drámáját általános érvényűvé. A boldog családok mind egyformák, a boldogtalanok ellenben a maguk módján azok – idézte fel a sorozat egyik kritikusa Tolsztoj híres sorát. Ám Olive Kitteridge története egyszerre mindkettő: egyforma és különböző. Ettől is oly ellenállhatatlan. Meg persze attól, hogy McDormand mellett olyan színészek tűnnek fel, mint Richard Jenkins, Bill Murray vagy Zoe Kazan.

Az Olive Kitteridge egy életküzdelem nyomasztó története. Sallangmentes, természetes és ellenállhatatlan. S – mint a nagy művek általában – megvalósításában hordozza a feloldozás lehetőségét. Nem marad el tehát a katarzis.