Egy már-már regénybe illően kalandos történet újabb fejezete a mostani felfedezés. Minden 1950-ben kezdődött, amikor a rend tagjai az egyházellenes politikai erők pusztítása elől a ferences templom kriptájába rejtették gyűjteményük legértékesebb darabjait: könyveket, iratokat, műkincseket.
A rejtekhelyet illetően volt némi ellentét Karácsonyi Aladár magiszter és Oberten Odiló házfőnök között – mesélte Fáy Zoltán könyvtáros, lapunk egykori munkatársa. – A magiszter először a kispapokkal a kriptában falaztatta be a kincseket. A házfőnök azonban egy hónappal később titokban más növendékek segítségével a teljes anyagot kibontotta, és egy használaton kívüli lépcsőfeljáróban rejtette el ismét. Itt annak ellenére jobb helyük volt, hogy egy csőtörés miatt majdnem egy fél évig áztak a kötetek.
A befalazott lépcsőfeljáró majdnem ötven évig őrizte a kódexek titkát, ahogy a szerzetesek is. Amikor a ferencesek visszakapták az épületet, a felújítási munkálatok során találtak rá az elfalazott feljáróra. A több köbméternyi kötet és műkincs 1998. április 28-án került elő. Ekkor derült ki, hogy egy még élő barát, Buczkó Atanáz részt vett a könyvek elrejtésében, ám fogadalma miatt nem beszélhetett róla senkinek. Társai pedig, akik feloldhatták volna fogadalma alól, már nem éltek.
Hosszú helyreállítási folyamat következett a felfedezés után. – A köteteket fertőtlenítették, gombatani vizsgálatoknak vetették alá, hiszen a lapokon megtelepedő gombák közül nem egy igen veszélyes is lehet, majd egy féléves szellőztetés után kezdődhetett az évekig tartó rekonstrukció – foglalta össze Fáy Zoltán.
Az előkerült kötetek között volt a Magyarországon található legrégibb teljes nyomtatott könyv, a Schöffer-Fust Biblia, amely 1462-ben, Johannes Gutenberg, a kézisajtó európai feltalálójának tanítványa műhelyében készült.
Fáy Zoltán elmondta, a legtöbb könyvtárnak nincs kódextöredék-gyűjteménye. A gyöngyösi lelet előkerüléséig a ferences könyvtárnak sem volt. S a nagy értékű kötetek mellett a restaurált fragmentumok tévedésből, bedobozolva a folyóirattárba kerültek, és ott pihentek további tizenöt évig, amíg egy szortírozás során véletlenül fel nem bukkantak újra.
– Ahol régi könyveket őriznek, ott van töredék is – fogalmazott a könyvtáros. – Amikor a tridenti zsinat után a régi liturgikus kódexek fölöslegessé váltak, a pergamenből készült könyveket felvágták, szétszabdalták, és kötéstáblát készítettek belőlük. Ez a 17. században vált általános gyakorlattá. De sokszor azért hasznosították újra a régi pergamenlapokat, mert nem tudták elolvasni, mit írtak rá. Valószínűleg ez történt a Königsbergi Töredék szalagjaival, amely töredékek szintén kötéstáblaként és kötőanyagként funkcionáltak a megtalálásukig. Ebben tehát nincs nagy újdonság.
– Az érdekesség, hogy itt más könyvtárakhoz viszonyítva nagyon sok ilyen töredék került elő. A ferencesek kolduló rendként szegények voltak, spóroltak az anyaggal, újrahasznosították, amit lehetett. Egyértelműen ezért lett kötéstábla az egyik most előkerült, tridenti zsinat előtti breviáriumnak a húsvéti ünnepkör zsolozsmaszövegeit tartalmazó két pergamenlapjából, amelybe egy 17. századi registrumot kötöttek. A könyv táblájaként pedig egy szlovák evangélikus énekeskönyv, az úgynevezett Tranoscius korai kiadásának lapjait használták – erre meg a felekezeti különbség miatt nem volt szükségük. A töredékek között néhány szálas levéltári anyag is került: 15–17. századi pápai rendelkezések másolatai, valamint egyéb levelek is.
Fáy Zoltán hozzátette, a most felfedezett anyagok leginkább hely- és rendtörténeti jelentőségűek, szenzációs leletre nem számítanak, de mint fogalmazott, sok ebben a bizonytalanság. A váci egyházmegyei könyvtárból például fél éve előkerült egy első Gutenberg-biblia-töredék. – Ezek a kötéstáblák időnként ilyen dolgokat is rejthetnek.
A ferences könyvtár a tervek szerint teljes anyagát elérhetővé teszi majd április elején induló, új honlapján. Elsőként a most felfedezett töredékeket ismerheti meg a nagyközönség.
