– Nemrégiben a kiadó közösségi oldalán majdhogynem drámai hangvételű felhívást tettek közzé, amiben arra kérték az olvasókat, tartózkodjanak a kiadó szövegeinek illegális forrásból történő letöltésétől. Alig lehet Magyarországon e-könyv piacról beszélni, de ebből arra következtetek, hogy a jövője legalább annyira bizonytalan, mint a papírkönyveké. Egyetért ezzel?
– Ezt ketté kell választani: van az e-könyv piac, és vannak az illegálisan letölthető fájlok. Az utóbbi már nagyon régóta létezik és okoz egyre nagyobb fejtörést mindenkinek, mert nagy kárt okoz. Egy ideje persze a két jelenség már összeér, hiszen több mint egy éve vannak e-könyveink is, és ezek a legálisan megvásárolható kiadványok egyre többször bukkannak fel a torrenteken. De én bízom abban, hogy idővel majd egyre több ember kezd el olyan értéket látni az e-könyvekben, amiért hajlandók lesznek fizetni is. Igazából mindig az első vásárlás és az ezzel járó bizalom megadása nehéz vevői szempontból, ha ez megvan, onnantól már könnyebb a helyzet. Úgy érzem, hogy a DiBook nagyon színvonalas munkát végez a terjesztésben, úgyhogy szerintem erre már nem kell sokat várni.
– Visszatekintve az utóbbi bő tíz évre, melyek voltak a leginkább kiugró sikereik és az utólag kevésbé gyümölcsöző döntéseik?
– Laurell K. Hamilton egyértelműen az egyik legnagyobb szerzőnk. Nagyon örülök, hogy a legjobb regényeit még azelőtt kiadhattuk, hogy a vámpíros témakör „cikivé” vált volna. Steven Saylor a másik, aki mindmáig óriási népszerűségnek örvend. Philip K. Dick ugyan már nem fogy jól, de majdnem 30 könyvét kiadtuk, és voltak évek, amikor vitte a kiadót a hátán. Természetesen Suzanne Collinstól is rendkívül jól megy Az éhezők viadala-trilógia. Szintén oszlopos szerzőnk John le Carré, akivel már tíz kiadott könyv felett járunk, és továbbra is látjuk, hogy az olvasók érdeklődése nem csökken. Vagy John Scalzi, aki most Amerikában a legnépszerűbb sci-fi író, és itthon is egyre többen fedezik fel a Vének háborúja-köteteit, aminél ötletesebb, szellemesebb és humorosabb tudományos-fantasztikus sorozat nem nagyon van egy ideje. Persze, ahogy bejön valami, úgy megvan az esélye a bukásnak is. Dennis Lehane, Don Winslow és Scott Turow népszerűtlensége érthető módon fáj a kiadónak, mert mind a legjobbak abban, amit csinálnak, és sokkal nagyobb közönséget érdemeltek volna. Annak azonban örülök, hogy semelyiküknél nem álltunk meg egy bukás után, hanem folytattuk a gondozásukat addig, amíg a lelkesedésünk bírta. Ez a kitartásunk egyébként idővel nem egy szerzőt meg tudott menteni.
– Az utóbbi években egyre több hazai szerzőtől jelentetnek meg különös műfajú regényeket, magyar kötődésű ifjúsági regényeket, fantasyket és sci-fiket. Mennyire fogadta hálásan ezt a törekvésüket a hazai közönség?
– Évről évre jobban. Tavaly például Brandon Hackett (Markovics Botond írói álneve) Az időutazás napja című regénye óriási kritikai és olvasói sikert aratott, többen az új évezred legjobb magyar sci-fijének tartják.
– Az Agave egyik vitathatatlan érdeme, hogy Kondor Vilmos és Baráth Katalin könyveivel megújította a magyar nyelvű krimi tetszhalott műfaját. Hogyan látja a műfaj jövőjét, és mit gondol, mi annak az oka, hogy a nagyon kedvező kritikai fogadtatás ellenére nem lettek ezek a kötetek igazi bestsellerek?
– Bevallom őszintén, nem látom a magyar krimi jövőjét. Sok a próbálkozás, kevés az érdemi siker. Alapvetően más időket élünk most: ha megnézzük például a legújabb mozifilmeket és televíziós sorozatokat, akkor láthatjuk, hogy a közízlést a sci-fi és a fantasy határozza meg. Ez nem jelenti azt, hogy a kriminek leáldozott, hiszen továbbra is vannak bestsellerek, de kevesebb. Egy ideig még biztosan hátsó pályán lesz, de aztán majd úgyis visszajön, szerintem a ciklikusság jellemző erre a folyamatra is. Viszont azzal nem értek egyet, hogy Kondor Vilmos ne lenne bestseller: a Bűnös Budapest-ciklus mindegyik része folyamatos utánnyomás alatt áll, és az első rész már több mint húsz országban megjelent, több helyen a második-harmadik is. Ezt nem tudom hány új magyar szerző mondhatja el magáról.
– Milyen távlati tervei vannak a kiadónak?
– Rég futottunk neki ennyi új szerzővel egy évnek, úgyhogy nagyon izgalmas hónapok elé nézünk, és ez lelkesedéssel tölt el minket. Úgy érzem sokszor oldottuk már meg ügyesen az új szerzők bevezetését, és azt látjuk, hogy ilyenkor a rákövetkező év még jobb szokott lenni. Az első félév egyik legfontosabb nagy „újonca” egyértelműen Robert Jackson Bennett lesz. A stílusát valahol a korai Stephen King-regények és Ray Bradbury szépirodalma közé lehetne elhelyezni, de rendkívül sok eredeti elképzelése is van. A Horzsolások című regényét fogjuk kiadni, ami tavaly nemzetközi irodalmi díjat is nyert. De ugyanígy fontos Eduardo Sacheri, Argentína egyik legjobb modern kori krimiírója, akitől azt a Szemekbe zárt titkokat hozzuk, amelyből Oscar-díjas filmet forgattak pár évvel ezelőtt. S persze jönnek a kiadó legnagyobbjai is: a nemzetközi megjelenéssel azonos időben tervezzük kiadni John Scalzi Vének háborúja-sorozatának befejező részét, mielőbb a könyvesboltok polcain szeretnénk látni az új Neil Gaiman- és Kim Stanley Robinson-köteteket, és visszatér Dan Simmons. Steven Saylor is befejezett most egy új regényt; ha a nemzetköziek nem ülnek rajta sokáig, akkor még az is megérkezhet hozzánk idén. Azt hiszem, valamit elárulhat a korszellemből, hogy ők most a legnépszerűbb szerzőink. És persze John le Carré, akinek az életműve tavasszal egy újabb darabbal bővül.
