De ha valaki azt hinné, valamiféle csehszlovák beütésű, Milos Forman munkásságát idéző groteszk alkotást néz, a vadnyugati tájjá roncsolt magyar tájban fekete ganajtúró bogarakként a hegyoldalon felkúszó pártautók, vagyis csajkák látványa meggyőzi a nézőt: minden abszurditás ellenére is véresen komoly dologról van szó.
Ebben az is szerepet játszik, hogy a film igencsak trükkös. Játékfilm ugyan, de az avatatlan, a keletkezéstörténetet nem ismerő néző könnyen dokumentumfilmnek vélheti a látottakat. Vitézy László ugyanis megvalósította azt a bravúrt, hogy egyszerű embereket úgy mozgatott kamerája előtt, hogy azok a legtermészetesebb módon magukat adva a hitelességnek ezt a magasiskoláját valósították meg.
Ahogy a rendező, forgatókönyvíró, producer a film hétfői DVD-bemutatóján elmondta, ez olyan lecke volt számára, amit segítette a hivatásos színészekkel való közös munkák során is. Olyan korban készült a film, amikor nem csak esztétikai értelemben jött a jól az ötletesség, fifikásnak kellett lenni más téren is. A Vörös föld című film keletkezése körüli idők hangulatát Pozsgay Imre, az akkori idők emblematikus kultúrpolitikusa elevenítette fel az eseményen. Felidézte: ekkortájt jutott arra következtetésre, hogy a társadalomtudományok „bénák”, vagyis nem a valós problémákról beszélnek.
Mivel Aczél György, a kultúrpolitika akkori ura kirakatemberként gondolt Pozsgayra, ezt kihasználva az időközben egyre rendszerkritikusabbá váló politikus a helyzetéből fakadó előnyt a filmesek támogatására fordította. Hogy jól számított, az is mutatja, hogy a televízióban annak idején több mint másfél millió néző tekintette meg a Vörös földet, és további félmillió néző váltott jegyet a filmre, mely valós eseményeken alapul és az azt követő kálváriát mutatja be, amikor is egy vájár disznói bauxitot túrnak ki a cserefai hegyoldalban.
A film több szempontból is elsőnek számít. Ez volt az erősen társadalmi elkötelezettségű Társulás Stúdió első komoly bizonyítási lehetősége és az első olyan magyar játékfilm, ami a televízióban debütált a mozik helyett. A forgatókönyvíró Dárday István kiemelte: bármit is vágattak ki a filmből, az a sajátos dokumentarista felfogása miatt akkor is megmutatja azokat a sajátos viszonyokat, amik a rothadó rendszert jellemezték. Ezért is gondolja úgy, hogy a filmnek mindenképp helye lenne az oktatásban is.
