A magyar Amélie után (meg)döglenek a férfiak

Ilyen lenne az Amélie és a Csinibaba szerelemgyereke. Liza, a rókatündér: ennivalóan bájos fekete komédia.

thy
2015. 02. 19. 7:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már csak azért is, mert Ujj Mészáros Károly filmje úgy magyar, hogy közben jó eséllyel arathatna sikert bármelyik európai ország filmszínházában – a finn nézőkre ez különösen érvényes lehet –, és akkor még a potenciálisan szóba jöhető japán nézőközönségben rejlő lehetőséget még nem is említettük. Hogy ne fokozzuk a rejtélyt: Liza, a bájos és naiv lány él-hal a japán kultúráért, a történetszál pedig a japán Rókatündér mitológiai figura alakja körül csavarodik-kunkorodik.

Ja, és a finnek: a filmnek fontos szereplője Zoltán rendőrzászlós, aki meg a finn westernzene nálunk kissé alulreprezentált műfajának rajongója. Kettejük sorsa egy Csudapest nevű, a mi fővárosunkra kísértetiesen hasonlító álomváros díszletei között találkozik. Olyan város ez, mintha a Csinibaba lazúros-kartonruhás retroesztétikája találkozna Amélie privát Párizsával – egyszerre ismerős és valószerűtlen, de mindenképpen otthonos. Egy sosemvolt, de szívünkben örökké ott élő Budapest.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy történetünk kiindulópontján Liza a néhai japán nagykövet mozgásképtelen özvegyét ápolja (Molnár Piroska elég, ha csak jelen van a vásznon, és akkor már nagy baj nem lehet), miközben egyetlen társa a magányban és a kemény munkában Tomi Tani, az egykori japán popsztár szelleme, akkor sejthető: nem társadalmi drámát vagy szociálisan elkötelezett filmes manifesztumot kínál a film. Ami a legkevésbé sem baj.

Merthogy mindezek helyett egy szerethető, a legkevésbé sem veretes tanulságot kínáló mesét kapunk, de olyan jókedvvel, ízzel és vizuálisan vérbő módon tálalva, hogy csak az nem bájolódik el az egyébként erősen krimiszerű sztorit követve – aki Lizába beleszeret, az rejtélyes módon halállal lakol –, aki a mozilátogatást egyfajta önkéntes önkínzásnak, és nem felhőtlen szórakozásnak tekinti. Persze a Liza sem tökéletes film, kicsit nehezen pörög fel, és éppen ezért egy kissé egyenetlen, de amikor rátalál a megfelelő ritmusra, onnantól kezdve szinte maradéktalanul felhőtlen élményt kínál. Még a közönségfilmek tömegében elkoptatott színészek, mint a közhelyesen fapados intellektusú rendőrfőnök figuráját egész élvezetesen hozó Reviczky Gábor vagy a mulya bérgyilkosként akciózó Szabó Győző is felfrissültebben játszana, mint szokásuk.

A címszerepet alakító Balsai Mónika végtelenül bájos, és lubickol a szerepben, és ebben méltó társa a csendes helyszínelőből hősszerelmessé előlépő zászlóst alakító Bede Fazekas Szabolcs. És ha ehhez hozzávesszük, hogy sikerült egyedi és kompakt látványvilágot teremteni, ami hitelesen idéz meg egy sosemvolt magyar hatvanas éveket, és a zenei köntös is megfelelőképpen feszül rá a filmre, akkor már a néhol picit gagyi vizuális effektek is megbocsáthatók. Felhőtlen moziélmény.

(Liza, a rókatündér. Színes, magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2014. Rendező: Ujj Mészáros Károly. Forgalmazó: A Company Hungary Kft.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.