Csángó Bál: magyarul becézni a gyermekeinket

Tizenkilencedik alkalommal rendezték meg Budapesten a Csángó Bált, amely a gyermeknevelés fontosságáról is szólt.

Magyarnak lenni annyi, mint magyarul gondolkodni, magyarul imádkozni, magyarul vallani szerelmet, magyarul becézni gyermekeinket – mondta Áder János köztársasági elnök szombat este a hagyományos csángó bál megnyitó beszédében, hangsúlyozva, hogy ebből fakad érzelmi világunk minden rezdülése, ez ad keretet gazdag és sokszínű kultúránknak.

A rendezvény fővédnöke külön köszöntötte a nemrég kinevezett amerikai nagykövet asszonyt, Colleen Bellt, aki jelenlétével megtisztelte az évről évre egyre rangosabb eseményt. A köztársasági elnök beszédét egy gyimesi mesével zárta, amely becsület megőrzésének fontosságáról szól.

Áder János nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a magyarság egyik lételeme az anyanyelv. A moldvai csángóság egyik legnagyobb problémája ugyanis az, hogy sem az egyház, sem a kormány hosszú évtizedek óta nem támogatja, a legutóbbi időkben pedig ellehetetleníti a magyar nyelv használatát. Ezek az erőszakos asszimilálási kísérletek a globalizációval együtt gyakorlatilag megpecsételhetik a magyarság archaikus kultúráját őrző népcsoport sorsát, s velük együtt kiveszhet az az élő hagyomány is, amely a népzenét, néptáncot, a népszokásokat és a meséket, sőt magát a magyar nyelvet is több száz évvel ezelőtti állapotban őrizte meg az utókornak.

A gyimesi csángók valamivel jobb helyzetben vannak, bár három falujukból egyet, Gyimesbükköt már a román többségű Bákó (Bacau) megyéhez soroltak, és csak a két másik település tartozik Hargita (Harghita) megyéhez, ahol megoldható a magyar nyelvű ügyintézés. A Gyimesekben egyébként a magyar anyanyelvhasználat még olyan természetes, mint Székelyföldön.

Magát a csángó bált is azért szervezi A Kisebbségekért – Pro Minoritate alapítvány, hogy ezekre a kedvezőtlen társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokra felhívja a figyelmet, és minél több támogatót találjon a csángók ügyének megsegítésére. Nagy Bercel, a moldvai zenét játszó Zurgó együttes furulyása kezdeményezte lassan két évtizede a bált, és évről évre rengeteg szervezőmunkát fektetett bele. Később Áder János mellett dolgozott, és a köztársasági elnök most hangsúlyozta is kettejük kapcsolatát, és ezáltal személyes kötődését a csángó bálhoz.

Egy híján húszesztendős a csángó bál, amelyikre már tíz éve is alig lehetett bejutni, akkora érdeklődés kísérte. Rövid idő alatt olyan fontos társadalmi eseménnyé nőtte ki magát, hosszú ideje számos politikus, művész és közéleti személyiség teszi tiszteletét az eseményen, sok település és budapesti kerület támogatja, ugyanakkor ez a találkozója a Magyarországon élő csángóknak is. Két évtizede, amikor ez a kezdeményezés megfogant, még jóval többen voltak az anyaországban, ma már a munkalehetőséget, ha otthon nem találják meg, ők is nyugatabbra keresik. Ez tovább rontja a csángó kultúra fennmaradásának esélyeit, az identitás megőrzését. A bál erről is szól, s nem lehet eléggé hangsúlyozni: az anyaország nem engedi el a kezüket.

Tizenkilenc éve alatt a csángó bál színpadi műsora számos témát feldolgozott már, tavaly épp a lakodalmat. Szép és előremutató felvetés volt idén ezt a vonalat folytatva a gyermekáldásra helyezni a hangsúlyt, és egy képzeletbeli csángó radina, vagyis babalátogatás köré építeni a dalokat, szokásokat, táncokat. Bár a központi téma a „bubalátó” volt, ezen túlmutatva számos, a gyermekkorhoz kötődő szokást és népdalt is megismerhetett a közönség, a kivetített fotókon pedig a csángó gyermekeket láthattunk, kiemelve a gyermeknevelés jelentőségét a kultúra továbbéltetésében.

A csángó bált egyébként évek óta gyermektáncház indítja délután, ez is ezt a célt szolgálja, hiszen a gyermekkorban megélt élmények meghatározzák későbbi életünket. Hagyományőrzők most is szép számmal voltak Gyimesből és Moldvából is, s a hagyományőrző szerepen jóval túlmutató, valódi művész Antal Tibor vezette a műsort, nagy kár, hogy keveset énekelt.

A Magyarországon élő Petrás Mária is feltűnt a színpadon, ő kerámiakiállításával is szerepelt a programban, mellette Herczku Ágnest, Kacsóh Hanga Borbálát és Tintér Gabriellát hallhattuk, valamint több magyarországi csángó zenét játszó együttest. Bemutatták Oláh-Gál Elvira A moldvai magyarokról című könyvét, és a résztvevők megtekinthették Takács Judit fotóművész a csángók mindennapjait bemutató fotósorozatát. A műsort hajnalig tartó táncházak sora zárta.