Csoóri Sándor ma 85 éves

Hogyha a rózsa fekete, akkor a költő népi: Csoóri Sándor ma 85 éves.

Olyan irányzat egyik utolsó élő legendája Csoóri Sándor, amely ma már nem virágzik, s leginkább talán egy olyan orchideához hasonlít, amely elhullajtotta szirmait. Gazdája pedig sopánkodik fölötte, és e sopánkodás mögött minduntalan jelen van a vágy, amely visszakívánja az eredeti pompát: hogy az orchidea egyszer csak újra kihajt.

A népi-urbánus szembenállás előbbi feléről szólt ez a bekezdés. Arról, hogy anyám igazából nem szirmait hullajtott orchidea, hanem fekete rózsa. Ennek a legendája Csoóri Sándor. Meg persze sok minden másnak is, de talán ez az, ami először mindenkinek eszébe jut. Hogyha a rózsa fekete, akkor a költő népi. Hiszen Illyés Gyula oldalán edződött, a határon túli magyarság a mellénye, és ott él leginkább, ahová Kodályt és Bartókot vitte a megőrzés és a megújulás útja. És ez nem költészetéből fakad, éppen ellenkezőleg: ebből fakad a költészete, amely látszólag ugyan a megőrzésre tette fel létezését, azonban folyton folyvást elutasította előző önmagát, hogy mindig megújítsa azt.

Tette ezt egészen addig, amíg első pillantásra nem vált észrevehetővé, hogy azt a verset Csoóri írta. S működött ez akkor is, amikor nem az anya volt a téma, hanem a közélet, olyan időkben is, amikor kifejezetten elfeledkeztek a líra ilyen irányultságáról, vagy legalábbis semmibe vették: „A falhoz vagdalt záptojások éve! / Kétezerhat: nem jó az utcán járni. / Vízágyúval jönnek a vőlegények / S örvendenek a terek árvácskái.”

Szinte már toposz szóba hozni az esszéit. De nem tehetünk másként, mert a Csoóri-esszé, az Csoóri-esszé. Még legnagyobb kritikusai is azt emelik ki, hogy egy-egy ilyen írása mellett elmenni szó nélkül nem lehet – vagy így, vagy úgy, de mindenképpen továbbgondolásra késztetnek. Valószínűleg ezért válhatott szinte politikai propagandává a kilencvenes évek legelején a Csoóri ellen indított harc Nappali hold című írása kapcsán.

S ha a csodák mellett itt a borúra is szenteltem néhány szót, akkor látni kell, hogy Csoóri volt megfigyelt és hallgatásra ítélt, nevezték ügynöknek, felköszöntötte Rákosit, és a fent említett írása kapcsán antiszemitizmussal vádolták. Ebből egyetlen momentum is elég ahhoz, hogy súlyos, élethosszig tartó bélyeg kerüljön a homlokunkra, de Csoóri Sándor életében az ezekkel való szembenézés jelenti azt a 85 évet, amelyet éppen ezen a napon tölt be.

Szerteágazó művészeti életműve, cselekvő és közélet-alakító szerepe, folytonos figyelme és határozottsága megkerülhetetlenné tette nem csupán az irodalomban, de a művelődéstörténetben és a politikában is. Kitüntetéseinek sora a Nemzet Művésze díjig vezet, köztük a Kossuth-nagydíjjal és a Prima Primissimával.

Mit kívánhatna még egy ilyen életmű után az egyszerű olvasó? Hogy Isten éltesse, Sándor!