Életének 93. évében elhunyt Jánosházy György rendező, költő, műfordító, kritikus, a Magyar Írószövetség és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja – tájékoztatta a Magyar Írószövetség az MNO-t.
Jánosházy György a Kolozsvári Unitárius Kollégium elvégzése (1942) után a Bolyai Tudományegyetemen jogtudományi (1946), a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán rendezői (1952) oklevelet szerzett. Előbb a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank tisztviselője (1943–45), majd az Erdély (1945–48), illetve az Igazság (1948) szerkesztője, a kolozsvári Állami Magyar Opera dramaturgja és rendezője (1949–58), Marosvásárhelyen a Művészet című folyóirat szerkesztője (1958), Kolozsvárra visszatérve a Korunk szerkesztőségében irodalmi és művészeti rovatvezető (1958–63), végül újra Marosvásárhelyen az Igaz Szó szerkesztője, illetve 1969-től 1990-ig főszerkesztő-helyettese. 1990–1991 között a Látó főszerkesztő-helyettese.
Angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német nyelvtudása segítségével ablakot nyitott a romániai magyar szellemi élet világirodalmi kitekintése számára. Fordított románból, spanyolból, katalánból, angolból, latinból, görögből, hinduból, németből.
Fehér kövön fekete kő címen (1965) spanyol és portugál, Körtánc fantomokkal címen (1972) mai katalán költőket mutatott be magyarul; fordításaival szerepel számos antológiában, így az ibériai világ költészetét bemutató Heszperidák kertje című gyűjteményben (Budapest, 1971), A küzdő Sámson fordításával vett részt Milton válogatott költői műveinek magyar kiadásában (Budapest, 1978), valamint a Tenger és alkonyég között című angol lírai gyűjteményben (Kolozsvár, 1978); az ő fordításában jelent meg Shakespeare III. Edward című drámája (1969) és Thomas Otway A megóvott Velence vagy Az elárvult összeesküvés című tragédiája (1978). Előszóval látta el Daniel Defoe A londoni pestis című művét (Téka 1980), utószavaival jelent meg magyarul G. B. Shaw, Dürrenmatt, Calderón, G. García Márquez, Mario Vargas Llosa, Alejo Carpenter, J. M. Eça de Queirós, Ben Johnson több romániai kiadású műve (1963–82).
A magyar klasszikus irodalom korszerű értelmezéséhez és népszerűsítéséhez járultak hozzá Vörösmarty, Katona, Madách, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes műveihez írott előszavai a Tanulók Könyvtára sorozatában. A Csongor és Tünde román nyelvű kiadása is az ő tanulmányával jelent meg.
Operaszöveget írt Petőfi A helység kalapácsa című elbeszélő költeményéből, melyet Junger Ervin zenéjével 1967 decemberében mutatott be az Állami Magyar Opera Kolozsvárt. Háromfelvonásos librettót készített elő Hencz József Budai Nagy Antal-operája számára. Művészettörténeti tájékozottságáról nemcsak Incze Jánost és Bene Józsefet bemutató monográfiái vallanak, hanem műkritikái is, melyekkel évtizedeken át értékeli és bírálja kiállító képzőművészeinket, előadó- és színművészeinket a folyóiratokban és napilapokban.
2012 őszén kapta meg a Romániai Magyar Könyves Céh életműdíját.
