Nagy Lajos 1926. november 24-én született Budapesten. Az ötvenes években kezdett foglalkozni a fényképezéssel, rendszeresen publikálta képeit, több önálló tárlata volt, emellett fotóriporterként dolgozott, bírálataival évtizedeken át segítette a Fotó című lap munkáját.
A fotóművész 1958 és 1980 között 35 nemzetközi és 31 magyarországi kiállításon szerepelt, amelyeken képeit 13 alkalommal díjazták. 1966-ban AFIAP címet – a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség kitüntetését – nyerte el, ezt követően 1989-ben Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt kapott és elnyerte a Honvédelemért érdemkeresztet is.
Munkásságát a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) 2009-ben Aranykazetta Életműdíjjal jutalmazta, 2011-ben a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életműdíjával tüntették ki.
Nagy Lajos 1960 óta volt tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 1982-től pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint jogelődjének, a Művészeti Alapnak.
Műveit a Magyar Fotográfiai Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban és az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.
2011-ben Látványaim 6 tételben címmel nyílt meg retrospektív tárlata a 85. születésnapja alkalmából a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. 2013-ban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fogadta be Hőseink emlékére című tárlatát.
„Kíváncsisága kiapadhatatlan volt. Megnézte, átgondolta a látottakat, hallottakat, élményeit megvitatta azokkal, akiknek adott a véleményére. Azt is, ami közel állt a szívéhez, de azt is, ami elsőre nem is tetszett neki. Nemcsak az ismerős korosztályok és stílusok képviselőit követte nyomon alkotómunkájuk során, de a fiatalokra is mindig ügyelt. Együtt élt a korral, s ebben a saját életkora soha sem akadályozta\" – olvasható a Magyar Fotóművészek Szövetségének közleményében.
A művésztől saját kívánsága szerint szűk családi körben vesznek búcsút.
