Három verssel készült színiskolai felvételijére, ám – mint akkoriban a tehetséges jelentkezőket – nem hagyták végigmondani. Turgonyi Pál, Görbe János és Somló István hosszas rábeszélésére döntött a pálya mellett. „Szépen szaval” – mondták neki; verset mondott már az elemiben is, később a Fasori Evangélikus Gimnázium ünnepségein. Eredetileg a műegyetemre készült, gépészmérnök szeretett volna lenni, amikor azonban édesapja vegyeskereskedése a háború alatt tönkre ment, elhatározta, hogy a gimnázium után munkába áll.
Abban az esztendőben a Színművészeti Főiskolán kivételesen esti tagozat is indult, rögtön felvették. A tehetséges növendék hamarosan átkerült a nappalira, a munkát abbahagyta. A Rákóczi hadnagya című 1953-as, Bán Frigyes rendezte, főszereplésével készült színes kalandfilmet közel egymillióan látták – a jó megjelenésű, csinos fiatal férfi egy csapásra ismert emberré vált. Később láthatta a közönség Várkonyi Zoltán Jókai-sorozatában, az Egri csillagokban, A fekete város című tévésorozatban. Volt időszak, hogy több száz rajongói levelet kapott naponta; a nők leginkább dedikált fényképet kértek tőle.
Ha a film szóba került, gyakran terelte a beszélgetést a színházra. „A színpadon három óra alatt végig lehet élni egy egész életet, egy sorsot, a film pedig »földarabolja« az embert, apró mozaikkockákból kell összeállítani az alakítást. Sztanyiszlavszkij mondta, hogy a színésznek azzá kell válnia, akit megjelenít. Magam különben is az átalakulós fajtához tartozom, persze leginkább a hozzám közel álló szerepekre érvényes ez. Nagyon szerettem a Cyranót, amelyik a világirodalom egyik legizgalmasabb férfiszerepe, mert mindent el lehet játszani benne, a humortól a hősiességen át a szerelemig. Ragyogónak tartottam Illés Endre–Vas István Trisztán című drámáját. Kedves tanárom, Gellért Endre rendezte, öngyilkossága előtt ez volt az utolsó előtti munkája, minden szépet és jót bele akart csempészni” – nyilatkozta néhány esztendővel ezelőtt Mátraházi Zsuzsának. Játszotta Kreónt, Octavius Caesart, Ádámot, Vronszkijt, Pósalaky urat, Bolyai Farkast, István királyt. Hosszú éveket, évtizedeket töltött a Vígszínházban, a Nemzetiben, később a Thália Színházban. Délceg, magas férfi volt élete végéig, elegáns úr a színpadon kívül, s ha a szerepe úgy kívánta.
Bitskey Tibor, Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes művész, akit 2014-ben Cserhalmi Györggyel együtt választottak a nemzet színészévé, rövid betegség után 86 éves korában hunyt el. „Elégedett vagyok az életutammal – hallhattuk tőle nemrégiben. – Gyönyörű évtizedeim voltak, s amikor hullámvölgybe kerültem, akkor az önálló estem erkölcsileg is megmentette az életemet.” Nyugdíjasként Udvaros Béla az Evangélium Színházba hívta, néhány esztendeje fellépett a szolnoki Szigligeti Színházban is. Hiányozni fog. Temetéséről később intézkednek.
