Nem rázza úgy a csípőjét, mint Mick Jagger, nem robbantja fel a színpadot, mint Robbie Williams és nem üvölt úgy a hallgatóság arcába, mint Dave Grohl, mégis magával ragadó mindaz, amit a basszusgitárjával művel. Valósággal halálra nyüstöli a hangszerét, szemmel láthatóan, hallhatóan kihozza a maximumot belőle. Mindezt pedig a lehető legnagyobb alázattal, manírok és minden egyéb felesleges színpadi túlzás, rájátszás nélkül.
Josh Haden először járt Magyarországon, az A38 hajóra Spain nevű zenekarával legújabb albumukat, a tavaly novemberben debütált Sargent Place című korongot hozták el, de felcsendültek a régebbi darabjaik is.
A közvetlen kapcsolat ereje
Ritkán találkoztam ennyire szerény előadóval, mint ő. Csendesen s visszafogottan várta a kérdéseket, miközben érződött rajta, hogy semmi más nem érdekli, mint színtisztán a muzsika, bármiféle körítés nélkül. „Bob Dylannek sincsenek saját, személyes közösségi profiljai, nem posztol éjjel-nappal; ha neki nem kell ez, akkor nekem miért kellene?” – tette fel a költői kérdést, és mosolygott. Haden szerint ez a Facebook–Twitter–Instagram-őrület amúgy sem tart örökké. „Mire a most ötéves fiam tinédzser lesz, ezek szép lassan eltűnnek, a fiatalok megunják mindezt” – mondta.
Visszatérés az alapokhoz
Persze kérdés, ez miként zajlik majd le mondjuk előadói vonalon. Hiszen ma az látszik, a tehetségnek semmi köze a népszerűséghez. Nem kell valami igazán jót alkotnod, elég kidobnod a tested, a nyers hús pedig vonzza a lájkokat.
Josh ugyanakkor bízik abban, hogy a zene, a zenészek visszatérnek az eredeti nyomvonalra, ahonnan minden elindult, és amiről ez az egész szól. „Az előadók élete így nem arról fog szólni, hogy a turnék, mi több, a magánéletük minden, akár bensőséges másodpercét is kiposztolják a fürdőszobától az éttermekig” – mondta az amerikai zenész, aki azt is hozzátette, ezzel ugyanis elvész minden titokzatosság. Haden saját bevallása szerint még hisz abban, hogy mindezen közösségi máz nélkül is lehet sikeres zenekart létrehozni.
Persze az 1993-ban alapított Spain sem tud mindig kívül maradni a nagyüzemi darából. A zenekar életében is volt egy majdnem egy évtizedes hiátus, igaz, Josh Haden ez idő alatt is alkotott, szólólemezt adott ki, majd 2007-ben ismét összeszedte a csapatot, hogy mintegy tizenhárom év után új lemezzel jelentkezzenek.
A technikai szünetről érdeklődve Haden hangsúlyozta, mivel a zenét szeretők nem feltétlenül szeretnek ilyen dolgokról hallani, hanem csak elveszni a muzsika erdejében, ezért próbálja nem kiteregetni a zeneipari komplexummal kapcsolatos rossz tapasztalatait.
Több interjúban is arról beszélt ugyanakkor, hogy első lemezük, az 1995-ben megjelent The Blue Moods of Spain áll a szívéhez legközelebb. „Nem mintha a többit nem szeretném, de valahogy az a csoda, ami az első album megalkotása körül zajlik, az tök jó” – mesélte Haden.
– Nekem segítség kell a felvételekkor. Nem vagyok egy nagymenő a stúdióban, ezért van szükségem útmutatásokra, és a producerünk ebben kifejezetten jó. Remek füle van ahhoz, mi és miként jó, hogyan hangzik jól – vezetett be picit az alkotási folyamatukba a zenész. Nem mellesleg, a Spain producere az a Gus Seyffert, aki a The Black Keys, az épp most Grammyt nyerő Beck, vagy Norah Jones útját is igazgatja.
A legendás dzsesszbőgős, a tavaly nyáron elhunyt Charlie Haden fiaként nem volt kérdés, mihez is akar kezdeni magával, akárcsak három húga, akik ugyanígy a zenei vonalon indultak el és alkotnak ma is. Petra például a Foo Fighters és Sean Lennon dalaiban is közreműködött. Testvéreivel nagyon jól, súrlódások nélkül együtt tud dolgozni, mint nevetve megjegyezte, ők inkább egymással szoktak olykor összeszólalkozni, hogy például ki hol, mit énekeljen egy-egy adott számban, vagy ki legyen a fő kórista, ki vezesse az éneket.
Külön érdekes, egyúttal izgalmas találgatásokra ad lehetőséget, hogy Josh sógora Hollywood egyik legjobb komikus-színésze, Jack Black, aki Tanya húgának férje. Már csak az a kérdés, mikor lesz közös nóta. „Jóban vagyunk Jackkel. Mindig felmerül a lehetőség, hogy zenéljünk együtt, ám sose tudtuk úgy időzíteni, hogy ez összejöjjön” – mondta Haden, majd sejtelmesen hozzátette: ki tudja, talán a Spain-korongon feltűnik majd.
Azt viszont jó tudni, hogy az egyik kedvenc ugribugri arcom nemcsak jó színész, de – ahogy Josh fogalmazott – nagyon jó gitárművész is. Szerinte sokan alábecsülik eme képességét, ám ő nem egyszer látta csak úgy leülni és gitárt nyúzni, miközben azon gondolkodott, hogy tudja ezt vagy azt megcsinálni a hangszeren. Mint Haden fogalmazott, épp ezért bízik a közös számban. Mi is. Ámen.
