A National Master Orchestra Conducting program júliusi zárókoncertje után Hollókői Huba még nem tudja, pontosan hol fog letelepedni. – Amszterdam sok szempontból ideális hely, de ebből a szempontból a szabadúszó karmesterek nehéz életét élem, még nem látom pontosan, melyik országban vagy városban fogok élni. A feleségem Finnországban dolgozik, mindenképpen úgy próbáljuk szervezni, hogy egy helyen legyünk. Még az is lehet, hogy éppen Budapestre költözünk, ez nyitott kérdés – mondja, majd megemlíti: mivel a második gyermeküket várják, a nagyszülőkhöz való közelség is szempont, ami szintén Budapest mellett szól.
Amikor arról kérdezem, mennyire lehet visszailleszkedni a bizonyos szempontból akár belterjesnek is mondható magyar zenei életbe, Hollókői Huba példaként Csaba Pétert, a MÁV Szimfonikusok művészeti vezetőjét hozza fel, aki hosszú külföldi tartózkodás után is könnyen felépítette magyarországi karrierjét.
– Amikor a National Master Orchestra Conducting programban meglátogatjuk a zenekarokat, akkor nemcsak a karmesterrel és a vendégszólistával találkozunk, hanem az intendánssal is, és bemutatják nekünk az egész háttérintézményt. Hollandiában is vannak pénzügyi nehézségek, sok zenekart összevontak, illetve másféle struktúrában működtetnek, mint korábban. Hasznos, hogy megismerjük ezeket a struktúrákat, marketingről, programtervezésről például külön szemináriumokat tartanak, és remélem, hogy ezt a tudást a jövőben kamatoztatni tudom akár idehaza is, hiszen ahogy látom, Magyarországon szintén vannak hasonló nehézségek. Talán annyi a különbség, hogy itthon legtöbbször erősen személyfüggők a zenekarok, az anyagi helyzetük azon múlik, hogy a vezetőjük mennyire eredményesen tud lobbizni a támogatásért. Finnországban és Hollandiában sokkal önállóbbak a zenekarok, maguk intézik a saját ügyeiket, sokkal nagyobb szavuk van a zenekari tagoknak, személyi kérdésekben például pontosan annyit ér a szavaztuk, mint a karmesteré, és emiatt egész más a hangulat a közös munka során. Ezt jó mintának tartom – teszi hozzá.
