Még mindig szomorú aktualitása van azoknak a dokumentumoknak, amelyekből kiderül: a népi-urbánus ellentétet tudatosan szította a hatalmát átmenteni akaró szocialista vezetés. Rámutat a film a közelmúlt értelmezéseinek visszásságaira is: míg Szalai Sándort máig besúgónak hiszik, addig a vele közeli viszonyban álló, 2004-ban elhunyt Erki Edit újságírónak emléktáblája áll egykori otthona falán, pedig Hamvas Judit néven jelentett, többek között Szalairól is.
A dokumentumfilm felhívja a figyelmet egy másik keveset tárgyalt témára, a besúgói hálózat rendszerváltás során és utána játszott szerepére is. A módszerek, a megszerzett információk, a kapcsolati háló nem enyészett el, azt nyilván örökölte a demokrácia. A film végén a taxisblokád idején a tüntetőkről készült felvételek nyilván azt üzenik, hogy ennek a bomlasztó-befolyásoló potenciálnak a rendszerváltás utáni politika alakulásában is szerepe lehetett. A film alcíme (A hálózat örök) sugallja, hogy ez máig így lehet, de ezt a szálat a film nem bontja ki.
Zinner Tibor jogtörténész és Végvári József, a Belső Biztonsági Csoportfőnökség egykori őrnagya, a Dunagate kirobbantója csak általánosságok erejéig szólal meg. Igaz, olyan rövid idő alatt, amit a filmben kapnak, mélyebb elemzésre nincs is esélyük. A hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéki művészcsoportja, az Inconnu Csoport alapító tagja, Molnár Tamás és Laczik Erika újságíró személyes visszaemlékezései viszont élőbbé teszik az anyagot. (Az Inconnuvel Gulyás János és Magyar N. Attila filmjeiben is találkozhatunk.) A Szalai-ügy érintettjei régen meghaltak, így őket már csak színészek idézhették meg a jelzésszerű játékfilmes jelenetekben. A dokumentumfilmet február 24-én 23.15-kor tűzi műsorára az M1.
