Fodor Ákos a Zeneműkiadónál kezdte szerkesztői pályafutását a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után 1968-ban. Első verseskötete, a Kettőspont 1978-ban jelent meg. Verseit a japán költészet egy típusának elterjesztésével tette ismertté, ez a haiku. Ez egy háromsoros, 17 szótagból álló, hangsúlyos vers. A Wikipédia szerint Japánban már a XIII. században megjelent, a világirodalomban pedig a XX. századtól vált ismertté.
Fodor Ákos 2003-ban Artisjus Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával tüntették ki, 2010-ben pedig megkapott egy osztrák irodalmi díjat, a Bank Austria Literaris elismerését.
Kötetei:
Kettőspont, 1978 (versek, műfordítások); Idéző jelek, 1979 (versek, műfordítások); Hasadó anyag, 1982 (versek, alkalmazott szövegek); Képtelenkönyv, 1986 (versek, Rózsa Edit képeivel); Jazz, 1986 (versek, műfordítások); Akupunktúra, 1989 (versek); Lehet, 1995 (versek); Dél után, 1997 (versek); Macuo Basó: Százhetven haiku, 1999 (műfordítások); Addig is, 1999 (versek); Buddha Weimarban, 2002 (versek); Szó-Tár, 2003 (válogatott versek); Még: mindig, 2006 (versek); Pontok, 2008 (válogatott versek); Gonghangok, 2009 (versek); Gongklänge, 2010 (Wieser Verlag); Kis téli-zene, 2013 (versek); Szabadesés, 2014 (versek); Das Leben ist möglich, 2014 (versek, Wieser Verlag, társszerzők: R. Jurolek, A. Basic).
