Keresik, rendületlenül keresik az új utakat a mozizás iránti érdeklődés felrázására. A folyamat egyáltalán nem új keletű, sőt a technika változásával, a nézői szokások formálódásával gyakorlatilag születése óta változik a film (nézés), és mindig újabb irányokba vezet az útja.
Napjainkban azonban makacsabb a klasszikus mozi ostroma, mint valaha: az internetes letöltés hatására, valamint amiatt, hogy megváltozott, de legalábbis sokkal szélesebb körű lett a filmnézés platformja, szinte megoldhatatlanná vált a közönségfilmet készítők feladata. A moziban apadó nézőszám az internetes letöltésekben, mobilalkalmazások használatában jelentkezik, vagyis az emberek nem néznek kevesebb filmet, sőt: csak éppen máshol-másképp fogyasztják a mozgóképes tartalmakat.
A moziba való csábításra az amerikai filmstúdiók eddig jobbára technikai jellegű fejlesztésekkel reagáltak (3D, Imax, HFR 3D), s magát a klasszikus vetítőhelyet legfeljebb a vászon méretének megváltoztatásával, görbítésével vagy kényelmesebb székekkel bolygatták meg. Ebben az értelemben kétségtelenül új jelenség az ágymozi, ahol az otthoni pamlagon heverést szimulálhatjuk franciaágyon.
Európa több országában is bemutatkozott már ez a rendhagyó kísérlet – Angliában például a moziterem első soraként csak négy ágyat helyeztek el egy klasszikus, székes moziteremben –, ami néhány hete Magyarországra is elérkezett.
Egy magyar film megtekintésének apropóján most mi is befeküdtünk az ágymoziba. Ellazulnunk nem sikerült, sőt inkább csak feszélyezve éreztük magunkat. Valahogy az érzés, hogy a 35 franciaágy egyikén fekhet az ember, nem ugyanaz, mint otthon eldőlni a kanapén, ahol nyilvánvalóan másképp viselkedünk, ellenben az ágyból fakadó előnyök egyikét sem tudjuk a közösségben kiélvezni.
Főleg, hogy teljes ruházatban nem a legkényelmesebb leheveredni, a hátrahagyott cipő miatt az ember minduntalan lyukas zoknit, lábszagot vizionál – ha nem a sajátját, hát a mellette fekvőét. A fekvés az egyetlen lazítási mód az ágymoziban, enni-inni ugyanis nem lehet a moziteremben. Párnát ellenben kapunk, azzal lehet izegni-mozogni, főleg ha a választott film nem jó.
Apropó, a programban egyrészt a jelen bemutatói, valamint a legközelebbi múlt válogatása található: így jelenleg bárki megnézheti a legújabb magyar filmeket, a Dumapárbajt és a Mancsot, vagy korábbról Lars von Trier A nimfomániás című drámáját is.
Mindezt ágyanként 5555 forintért, így ha egyedül fekszünk, azért az összeg miatt is főhet a fejünk. A legleleményesebb akkor lehet az ember, ha négyfős család tagjaként, két tíz év alatti gyerekkel vesz ágyjegyet – így visszaosztva a majd 6000-es helyjegyet a létszámmal, a mozizás máris kedvezményessé válhat.
Egy szó, mint száz: egyszeri poénnak megteszi, de a mozizást nem fogja megváltani az ágymozizás. Talán senki sem sértődik meg, ha azt mondom: jól is van ez így.
