Ha ott még nem is tartunk, hogy állandó versenyszám legyen a valóságshow világában a slammelés, azért az tagadhatatlan, az irodalmi élet mintha aktívabbá és határozottan élénkebbé vált volna az elmúlt évek során. Ahogy arra a Hogyan lett kúl a kortárs magyar irodalom? címmel a Werk Akadémia szervezésében lezajlott beszélgetés a moderátori feladatokat ellátó Bárány Tibor filozófus-irodalomkritikus is rámutatott, nincs manapság politikai rendezvény versolvasás nélkül, és a már említett slam poetry estek sikere a fiatalabb generációk körében is az írott, ki- és elmondott szó szerepének egyfajta erősödését mutatja.
Bárány Tibor onnan indított, hogy tapasztalatai szerint a siker nálunk valahogy mindig gyanús, miközben az irodalom láthatóan mégiscsak egyre inkább kezd közösségi üggyé válni. Erre reflektálva Sárközy Bence, a Libri Kiadó vezetője felidézte, hogy évekkel korábban, a Magvető Kiadó munkatársaként vette észre, hogy mennyire szomorú közeg a magyar irodalmi élet. Majd külföldi tanulmányútjain azt tapasztalta, egy kiadó akkor működik jól, ha a munkatársai igazán élvezik a könyvkiadás minden mozzanatát.
Az író Szécsi Noémi szerint az ő generációja, vagyis a harmincas-negyvenes írónemzedék az, amelyik kénytelen volt rájönni, önmagában a sikerhez az nem elég, hogy valaki jól ír. Szerinte a kiadók többségének panaszkodása mögött leginkább az arra való képtelenség húzódik meg, hogy felismerjék: a régi struktúrák végérvényesen csődöt mondtak. Szécsi kiemelte a csatornaépítés fontosságát a vágyott nyilvánosság felé, legyen szó performanszról, mint Karafiáth Orsolya, vagy zenélésről, mint Grecsó Krisztián esetében. Az íróknak persze magukkal szemben elsősorban tisztázni, mi az, amit az íráson kívüli tevékenységek közül el tudnak képzelni a könyv népszerűsítése érdekében – tette hozzá. Szécsi nem volt optimista a jelenlegi fejleményeket illetően: szerinte ugyanis egyes szubkultúrák esetében valóban élénkült a figyelem a könyvek iránt, de összességében szűkül a magyar könyvpiac.
A legfiatalabb, vagyis a tizenéves és kora húszas korosztályt képviselte a beszélgetésen Kormos Kevin, aki a könyveket értékelő friss szemléletű videócsatornájával vált ismertté. Elmondta: az ő korosztálya már nem feltétlenül szórakozási lehetőségként tekint a könyvre, ugyanakkor azok az írók, költők vagy slammerek – Kormos Simon Mártont hozta fel példaként – akik ügyesen bánnak a közösségi médiával, komoly népszerűspégre tehetnek szert az ő köreikben is. A Rablóhalak és a most megjelent Dögkeselyűk című könyvek szerzője, Kötter Tamás, aki sikeres jogászként saját szavaival egyfajta kirándulásként vágott bele az írásba, nem tagadta, hogy komoly, a célcsoportokra tudatosan fókuszáló és anyagilag is megtámogatott kampányt szervezett a könyvei köré a közösségi médiában. Valuska László, a Könyvesblog alapítója azt hangsúlyozta, hogy az írókat karakterként, arcként is fel kell tudni mutatni.
