Nem véletlen, hogy Alexandru Agache olyan nagy sikerrel énekelte szerte a világban a Nabucco címszerepét. Ezt a szólamot gyakorlatilag rá szabták. A Nabucco a cselekmény szempontjából kevésbé kidolgozott karakterét olyan összetetten tudja bemutatni, ahogy kevesen. A világ vezető operaházainak élményét kínálja a magyar közönségnek az Erkelben, ahol először az erkélyen jelenik meg, és onnan énekli át a kórust és a zenekart, s énekhangjáról később azt is bizonyítja, fojtott hangon, pianóban is ugyanezt az erőt képviseli.
Aki tudja, ha másért nem, miatta mindenképp nézze meg az előadást. Remek énekes és remek színész. Hozzá képest a többiek szintekkel lejjebb vannak: Rálik Szilvia Abigélje csak a darab legvégén válik líraivá, nekem kicsit éles a hangja és merev a játéka, karaktere nem igazán tud azonosulni a szereppel, illetve azzal, amit Abigéltől várunk. Gál Erika Fenénája és Horváth István Izmaele nem zavaró, de nem is kiemelkedő, hasonlóan a többi szereplőhöz.
Végül pedig ne felejtkezzünk meg a közönségről, akiket a végén Kesselyák megénekeltet, a híres Szabadságkórus gyönyörű dallamával. Ugyanis ez a közönség a kulcsa az opera műfajának: ha hazafelé is a dallamát fütyüli magában, akkor legközelebb is ott lesz a nézőtéren.
(Verdi: Nabucco. Erkel Színház, február 13., 19.00)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!