Változó cenzúrák

A legismertebb kortárs lengyel drámaíró, Tadeusz Slobodzianek a színházi szabadságról beszélgetett Máté Gáborral és Spiró Györggyel.

thy
2015. 02. 28. 12:34
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A műfordító, polonista Pászt Patrícia által moderált csütörtöki beszélgetés apropóját az az örömteli lengyel–magyar kulturális együttműködés adta, amelynek keretében Spiró György Az imposztor című drámájával kezdődött a Wojciech Boguslawski emlékének szentelt év Lengyelországban. A lengyel színház atyjaként is emlegetett Boguslawskit középpontba állító darabot a varsói Teatr Dramatyczny nagyszínpadán mutatták be Máté Gábor rendezésében.

A három színházi ember eszmecseréje javarészt a cenzúra és a művészi szabadság kérdése körül zajlott. Abban nagyjából teljes egyetértés volt közöttük, hogy a közönség igényszintjében történt a legmélyebbre ható változás a rendszerváltás előtti időkhöz képest.

Tadeusz Slobodzianek hangsúlyozta ugyanakkor, hogy anyagi függés a kommunizmusban is volt, és ma is vannak besúgók. Máté Gábor felvetésére, miszerint akkoriban kevésbé érvényesült a középszer, Slobodzianek úgy replikált, hogy a különbség csak annyi: ma a középszer több párt között oszlik meg.


Az állam szerepvállalása kapcsán a lengyel drámaíró felhívta arra a tényre is a figyelmet, hogy tőlünk nyugatabbra a legtöbb országban csupán egy, a központi költségvetéstől függő színház létezik, a többieknek a piacon kell boldogulniuk.

A nézőszámokat illetően viszont mifelénk továbbra sem lehet ok a panaszra – érvelt Spiró György. Csehországban például száz emberre 55 jegyvásárló jut, ami hatalmas szám, ahogy a magyar statisztika is örömkeltő, hiszen nálunk ugyanez az arány száz a negyvenöthöz. Spiró szerint egyébként nem árt a színháznak, ha „hülye a közönség”, hiszen Shakespeare és Csehov is a kevéssé kifinomult nézőkre gondolva alkotott, és épp ezért lehetnek örökérvényűek a darabjaik.

A cenzúrát illetően a felek megegyeztek abban: az mindig létezik, a kérdés a mikénten van. Slobodzianek hosszasan elemezte a lengyel színház jelenlegi állapotát, aminek egyik sajátossága, hogy a politika PR-lehetőséget lát benne, ezért ha egy színház közönség nélkül vegetál, de fesztiválsikereket arat, akkor abba pénzt ölnek.

Kiemelte azt is, hogy neki a Katona József Színház egyfajta példa, ennek kapcsán aztán Máté megjegyezte: igyekeznek nem lejjebb adni a színvonalból, de be kell vallani, hogy ők is kénytelenek egyre többször levenni amúgy nagyon értékes darabokat, mert a közönség elpártol azoktól. Spiró szerint a mindenkori sznobizmus igenis jót tesz a művészetnek, a legrosszabb az a hatalom, ami egyáltalán nem lát értéket a kultúrában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.