A műfordító, polonista Pászt Patrícia által moderált csütörtöki beszélgetés apropóját az az örömteli lengyel–magyar kulturális együttműködés adta, amelynek keretében Spiró György Az imposztor című drámájával kezdődött a Wojciech Boguslawski emlékének szentelt év Lengyelországban. A lengyel színház atyjaként is emlegetett Boguslawskit középpontba állító darabot a varsói Teatr Dramatyczny nagyszínpadán mutatták be Máté Gábor rendezésében.
A három színházi ember eszmecseréje javarészt a cenzúra és a művészi szabadság kérdése körül zajlott. Abban nagyjából teljes egyetértés volt közöttük, hogy a közönség igényszintjében történt a legmélyebbre ható változás a rendszerváltás előtti időkhöz képest.
Tadeusz Slobodzianek hangsúlyozta ugyanakkor, hogy anyagi függés a kommunizmusban is volt, és ma is vannak besúgók. Máté Gábor felvetésére, miszerint akkoriban kevésbé érvényesült a középszer, Slobodzianek úgy replikált, hogy a különbség csak annyi: ma a középszer több párt között oszlik meg.
Az állam szerepvállalása kapcsán a lengyel drámaíró felhívta arra a tényre is a figyelmet, hogy tőlünk nyugatabbra a legtöbb országban csupán egy, a központi költségvetéstől függő színház létezik, a többieknek a piacon kell boldogulniuk.
A nézőszámokat illetően viszont mifelénk továbbra sem lehet ok a panaszra – érvelt Spiró György. Csehországban például száz emberre 55 jegyvásárló jut, ami hatalmas szám, ahogy a magyar statisztika is örömkeltő, hiszen nálunk ugyanez az arány száz a negyvenöthöz. Spiró szerint egyébként nem árt a színháznak, ha „hülye a közönség”, hiszen Shakespeare és Csehov is a kevéssé kifinomult nézőkre gondolva alkotott, és épp ezért lehetnek örökérvényűek a darabjaik.
A cenzúrát illetően a felek megegyeztek abban: az mindig létezik, a kérdés a mikénten van. Slobodzianek hosszasan elemezte a lengyel színház jelenlegi állapotát, aminek egyik sajátossága, hogy a politika PR-lehetőséget lát benne, ezért ha egy színház közönség nélkül vegetál, de fesztiválsikereket arat, akkor abba pénzt ölnek.
Kiemelte azt is, hogy neki a Katona József Színház egyfajta példa, ennek kapcsán aztán Máté megjegyezte: igyekeznek nem lejjebb adni a színvonalból, de be kell vallani, hogy ők is kénytelenek egyre többször levenni amúgy nagyon értékes darabokat, mert a közönség elpártol azoktól. Spiró szerint a mindenkori sznobizmus igenis jót tesz a művészetnek, a legrosszabb az a hatalom, ami egyáltalán nem lát értéket a kultúrában.
