Egy sötét folyosón szőtteseket találunk minimozival, ahol a szőttesek anyaga és hímzése a kivilágított üvegen keresztül testközelből, akár néhány centiméterről szemlélhető. A bejárati épület PontItt kiállítóterében a Kamerával a kézben című minitárlat mutatja be a népzenegyűjtő Kallóst képek és videók segítségével, ugyanakkor interaktív formában is megismerhetjük munkássága gyümölcsét: kiegészítő, harmadik elemként a Skanzen Felső-Tiszavidék tájegysége átalakul tánccsűrré. Ez egy igazi táncműhely lesz, ahol önállóan vagy rendezvényeken táncoktatók segítségével bárki elsajátíthatja az egyszerűbb lépéseket, pont úgy, ahogy teszik ezt ma Válaszúton a Kallós Zoltán által elindított nyári néptánctáborokban.
Lapunk megkérdezte Kallós Zoltánt ebben a témában, aki hangsúlyozta: egyesek híresztelésével ellentétben nem igaz, hogy a táncházmozgalom haldoklik. – Akik kiöregedtek, azok hozzák a gyerekeiket és hozzák az unokáikat. Beállott egy folytonosság. Egyre többen táncolnak, egyre többen énekelnek. Az élő hagyomány életben marad – tette hozzá.
A két hét múlva 89. születésnapját ünneplő Kallós Zoltán 1926. március 26-án a mezőségi Válaszúton született, és jelenleg is ott él. A falu neve ómennek bizonyult életében, hiszen az identitás szempontjából válaszút elé került erdélyi magyarságot sikerült a hagyomány életben tartásával magyarnak megtartania.
„Addig leszünk magyarok, míg magyarul beszélünk és magyarul táncolunk, mert ez a kultúra tartott meg minket” – hirdeti Kallós mondatát a kiállítás bejáratánál elhelyezett felirat. A „Válaszút” azonban választott út is, amelyen a népzenegyűjtő minden nehézség ellenére végigment. Végezetül egy találó szóvicc, amely a kiállítás megnyitóján terjedt: A népzene már nem kallódó – Kallós.
