Persze, a találkozó enélkül is látogatottsági rekordokat döntöget; csúcsidőben általában a küzdőtéren mozdulni sem lehet, a parkolórészből kialakított Folkkocsmába pedig szinte kilépni is lehetetlen, s bár egy meghatározó törzsközönség alkotja a résztvevők magját, évről évre újak is jönnek, és nemcsak a felnövekvő generációból. A találkozó jó hírére olyanok is kíváncsiak, akik népzenét kifejezetten önmagáért sosem hallgattak, mint például az a taxis, aki hazafelé elmesélte: minden évben olyan lelkes vendégeket visz innen haza, hogy elhatározta, jövőre maga is eljön, és megnézi.
A táncháztalálkozó a témát kiszolgáló boltoknak, kereskedőknek, hangszerkészítőknek, kézműveseknek is lehetőséget teremt a bemutatkozásra, a Néptáncosok kellékboltja külön a Folkkocsma mellett üzemelt, a küzdőtéren a kézműves árusok, a lemezkiadók, népzenei kiadványok árusai sorakoztak fel – Kallós Zoltán például maga árulta lemezeit, könyveit. Bár a hangszereket a földszinten lehetett megvásárolni, a II. emeleti Lajtha László-teremben a Magyar Hangszermíves Céh szervezésében Bársony Mihály (1915–1989) hangszerkészítő hagyatékát tekinthettük meg mai hangszerkészítők művei mellett.
„A parasztzseni” – Bársony Mihály és a táncházmozgalom kapcsolata címmel külön kerekasztal-beszélgetést is szerveztek ismert népzenészek – mint például Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Kobzos Kiss Tamás és Havasréti Pál – közreműködésével. Ebben a teremben Henics Tamás Feketetó / Negreni című új fotóalbumának anyagából is nyílt tárlat, és számos népzenei lemezt is bemutattak. A rendezvényen levetítették Szomjas György HB – Hosszú búcsú Halmos Bélától című portréfilmjét is, amely a táncházmozgalom egyik elindítója, a 2013 nyarán váratlanul elhunyt népzenész emlékére készült.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!