Az osztrák állam 1973-ban vásárolta meg Gustav Klimt Beethoven-fríz című művét a Lederer műgyűjtő családtól. Ők 2013-ban nyújtottak be restitúciós igényt az alkotásra. A 34 méter hosszú, két méter magas falfestményt először 1902-ben állították ki a bécsi Szecesszió Házában és a szecessziós művészeti irányzat egyik kiemelkedő alkotásának számít.
A tanács indoklása szerint a 2009-es módosított osztrák visszaszolgáltatási, vagyis restitúciós törvény nem teremt jogalapot a korábban kiviteli tilalom alá eső, az állam által megvásárolt műtárgyak átadására. Clemens Jabloner, a tanács elnöke sajtótájékoztatón elmondta: egyhangúlag döntöttek a Klimt-alkotás sorsáról. Jabloner szerint az osztrák állam ugyan 1945 után szűkmarkúan bánt a Lederer családdal, ebből azonban nem következik, hogy a fríz esetében jogtalanság történt.
Josef Ostermayer osztrák kultuszminiszter a döntés előtt megerősítette, hogy teljes mértékben bízik a szakértők ítéletében. A miniszter üdvözölte a döntést és elmondta: most megmutatkozott az is, hogy a visszaszolgáltatásról szóló osztrák törvény példaértékű, és nincs szükség annak megváltoztatására.
Klimt a nagy zeneszerző, Beethoven emléke előtt tisztelgő 1902-es kiállításra festette a frízt. Az alkotást eredetileg csak díszítő célúnak és ideiglenesnek szánták, a kiállítás után meg akarták semmisíteni. Egy tehetős művészetpártoló, Carl Reininghaus azonban megvásárolta a falfestményt, és elérte, hogy azt – alapozásával együtt – hét darabra fűrészelve levegyék a falról és megőrizzék. Reininghaus később Egon Schiele festőművész közvetítésével eladta a képet a Lederer családnak. Ledererék tudhatták magukénak a legnagyobb és legjelentősebb Klimt-gyűjteményt.
A zsidó származású család műgyűjteményét a nácik ausztriai hatalomra kerülése után kisajátították. August Lederer felesége, Serena Lederer – lánykori nevén Serena Pulitzer – Ausztriának a náci német birodalomhoz csatolása után Budapestre menekült, és itt halt meg 1943-ban. Az osztrák állam fiuktól, Erich Lederertől vásárolta meg a Beethoven-frízt 1973-ban. Nagy vitákat váltott ki, hogy az akkori 750 ezer dolláros vételár a becsült érték alatt volt-e.
A festmény 1986 óta látható ismét a Szecesszió Házában.
