Bartókra emlékeztünk – szépséghibákkal

Selmeczi György, valamint Antal Mátyás karnagy és a Nemzeti Énekkar vehette át a Bartók–Pásztory-díjat.

Százharmincnégy éve, március 25-án született Bartók Béla, a XX. század legnagyobb magyar zeneszerzője, az egyetemes zenetörténet egyik legjelentősebb alakja. Ezen a napon adják át a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjakat a Zeneakadémián, amelyet Bartók özvegye, Pásztory Ditta alapított.

A hagyomány szerint ezt minden évben rövid műsorral egybekötött koszorúzás előzi meg a Farkasréti temetőben Bartók Béla sírjánál – évről évre csökkenő érdeklődés és színvonal mellett. Újabban az évfordulót egyszerűen a tehetség napjának nevezik, miközben a Bartók rádióból is száműzték a zeneszerző szignáljait.

A színvonalcsökkenést és az egyre nagyobb méreteket öltő értékválságot mi sem mutatja jobban, mint hogy a jövő zenészeit, a Bartók Béla nevét viselő zeneművészeti szakközépiskola diákjait már jó ideje nem tanítják meg rendesen a magyar zenei képzésnek egykor alapjait képező Bartók-kórusművekre.

A gyengén megszólaltatott alapművek után még a Szózatot is kottából énekelték. A sírnál Vikárius László zenetörténész méltatta Bartók Béla jelentőségét. A Bartók-kutató Vikárius László március 15-én a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, és annak a Bartók Archívumnak az osztályvezetője, amelynek sorsa a Zenetudományi Intézet lapunk által is megírt, a Magyar Tudományos Akadémia által tervezett költöztetése kapcsán került veszélybe.

Pásztory Ditta, Bartók özvegye végrendeletében alapította saját vagyonából a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, amelyet azoknak a kimagasló művészeti tevékenységet folytató hazai zeneszerzőknek és zenei előadóművészeknek, valamint együtteseknek adnak át minden év március 25-én, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez, a bartóki szellemiség megőrzéséhez.

Sajnos, sok a félreértés e téren is: egyes híresztelésekkel ellentétben a díjjal járó pénzösszeget nem a befolyó és az idei év végével lejáró jogdíjakból adják, hanem Pásztory Ditta vagyonának a kamatait osztják szét, így az elismerés akár tíz év múlva is változatlanul megmaradhat. A díjazottakról a kuratórium dönt, amelyben a Zeneakadémia neves professzorai ülnek, az elnök pedig a mindenkori rektor.

A Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjak rangját az adja, hogy egyetlen politikus sem szólhat bele, ki kapja, így a kitüntetés valóban a szakma elismerését jelenti. Emiatt korábban nem tartottak a díjátadón politikusok beszédet, ezúttal azonban kivételt tettek, és meghívták Hoppál Péter kulturális államtitkárt, aki személyes élményekkel teli köszöntőjében kiemelte a díj szakmai rangját, és hangsúlyozta: minden alkalommal főhajtással adózunk, amikor Bartók Béla nevét kimondhatjuk.

Az idei díjátadónak a legfájóbb momentuma az volt, hogy a korábbiaktól eltérően ezúttal – talán a takarékosság jegyében – egy nagyobb tanteremben rendezték, nem pedig a Kisteremben, noha egy nappal korábban az állami zenei ösztöndíjakat, többek között a Fischer Annie ösztöndíjat ott adták át egy hangverseny keretében.

Tették ezt éppen abban az esztendőben, amikor egy egész kórus nyerte el a díjat, amely így hely híján nem lehetett jelen az elismerés átvételénél. Idén ugyanis Selmeczi György zeneszerző mellett a Nemzeti Énekkar és karnagya, Antal Mátyás kapta a rangos szakmai kitüntetést. Szokás az is, hogy a díjazottak rövid hangversenyt adnak, a Nemzeti Énekkart viszont – számos professzionális felvétele ellenére – egy hangtechnikailag rossz minőségű felvétellel helyettesítették.

Antal Mátyás és a Nemzeti Énekkar 2015-ben hármas jubileumot ül: az énekkart 30 éve alapították, és 25 éve vezeti az idén hetvenedik születésnapját ünneplő karnagya. Antal Mátyás azt hangsúlyozta, hogy számára Bartók a jelen zeneszerzője volt, és kortársaival Bartók zenéjét azzal az élvezettel és szórakozással hallgatták, mint ahogy ma a fiatalok a popzenét. Elmesélte azt is, hogy rimaszombati édesanyja első zongoraleckéit Pásztory Ditta édesanyjától vette.

Selmeczi György, akit az őt laudáló Fekete Gyula az általa ismert legsokoldalúbb zeneszerzőnek nevezett, emlékeztetett arra az időre, amikor Kolozsváron gyermekkorában az ottani Zeneakadémián Bartókot még az imperializmus formalista szálláscsinálójának titulálták. Mint mondta, megtisztelőnek érzi, hogy őt sokan Bartók-epigonnak tartják.

A Bartók–Pásztory-díj kitüntetettjei között megtaláljuk a magyar zeneművészet legnagyobb alakjait: a régiek közül például Fischer Annie, Solti György és Cziffra György, a ma is élők közül pedig többek között a jelenleg szakmailag érthetetlen okokból szünetelő Bartók Új Sorozattal hatalmas nemzetközi sikert elérő Kocsis Zoltán kapta meg az elismerést.