Éden Hotel, vagyis David Attenborough álma

Maga a vadvilág. A megfigyelt „példányok” úgy hozzák felszínre az ösztöneiket, hogy arról maguk sem tudnak.

Aztán feltalálták a valóságshow-kat, ahol a szereplők önként lemondanak jogaikról, s bár tudják, hogy figyelik minden mozdulatukat, egy idő után ez nem zavarja őket abban, hogy gátlásaikat levetkőzve viselkedjenek a kamerák előtt. Ez már majdnem természetfilm.

Magyarországon 2002 óta követhetjük laboratóriumi körülmények közé zárt vadidegenek életét a képernyőn. Azóta tucatnyi különféle formátumot kipróbáltak már a csatornák, az állandóságot a folyamatos változás jelenti: az egymást követő évadok mindig megpróbáltak túltenni az előzőn. Ennek megfelelően váltak egyre erőszakosabbá, harsányabbá, alpáribbá a produkciók. És mivel a nézettség nem csökkent, valószínűleg a közönség ingerküszöbe is ugyanilyen ütemben emelkedett.

Egy újabb valóságshow-széria így már szóra sem érdemes. A TV2 új műsora, az Éden Hotel azonban mégis felkeltheti az érdeklődésünket. Jóval többet mutat meg ugyanis, mint gondolnánk – és nem csak a szereplőkről. A műsor lényege, hogy egy egzotikus ország (ezúttal Costa Rica) tengerparti villájába költöztetnek öt lányt és öt fiút, akik párokat alkotva versengenek a fődíjért. Az idillt az újonnan beköltöző csábítók dúlják fel, akiknek a célja, hogy a régi versenyzőket kitúrva párt találjanak maguknak, és ez így megy tovább a fináléig.

A TV2 reklámja szerint a taktikai valóságshow az állati ösztönök és az emberi logika játéka. És milyen igazuk van, bár nem egészen a szlogen sugallta értelemben. Az Éden Hotellel megvalósították az önironikus show-t, amely éppen azzal csinál állatot a szereplőkből, hogy megpróbálja elérni, viselkedjenek emberként. És így pontosan rámutat, miről szól ez az egész.

Az nem újdonság, hogy egy valóságshow esetében a bicepsz és a szilikonmell többet nyom a latban, mint az ész. Az elmúlt években az is természetessé vált, hogy profi örömlányokat és gyakorló őrülteket küldenek be a zárt térbe, így nem kell sokáig várni az akcióra, nem kapcsol el a néző. Aki nem mellesleg élet és halál ura általában, hiszen ő dönti el, ki maradhat, és kinek kell mennie a show-ból. Az Éden Hotel ebből a szempontból kivétel, hiszen nem élőben megy, az előre felvett részekbe a néző nem tud beavatkozni a szavazatával. Így a finom hölgyek és az előkelő urak egymás között játsszák a játékot.

A TV2 nagy húzása, hogy az inverz agysebészkongresszust néhány valóban fifikás versenyzővel pezsdíti fel. Hiszen mi látványosabb lehet annál, mint amikor gyertyaláng gyúl az éjsötétben? A két-három gondolkodó lény remekül ellenpontozza a többieket, rávilágítva azok valódi énjére.

Az állati ösztön a testiség és az erőszak, gondolhatnánk, de valójában éppen a taktika, az ész terepe változik így a vadvilág harcterévé a játékban. A legtöbb szereplő akkor süllyed a legmélyebbre, amikor megkísérli használni az eszét. És ezzel nagyon közel kerülnek David Attenborough évtizedes álmához. A megfigyelt példányok úgy hozzák felszínre az ösztöneiket, hogy arról ők maguk sem tudnak.

Az Éden Hotel pedig ezzel nem pusztán az egyes szereplőket, de az egész formátumot, és így a nézőket is vizsgálat tárgyává teszi. Hiszen pontról pontra tárja eléjük, mit is kísér figyelemmel napról napra egy-másfél millió ember. A valóságshow-rajongók eddig is önmagukat nézték a képernyőn, de ezt most már nyíltan az arcukba is vágják.