Solti Gizella 1931-ben született Budapesten. Tanulmányait 1950–1955 között az Iparművészeti Főiskolán végezte, mestere Ferenczy Noémi volt, akinek később a szövőszékét is megörökölte. Annak a nagy textilművész-generációnak volt a tagja, amely nemcsak a hazai, de az európai textilművészetet is megújította.
Pályája kezdetén figurális, később nonfiguratív gobelineket készített. Nagy műgonddal szőtt gobelinjeiben, virtuóz textilgrafikáiban és „írógéprajzaiban” a felszínnél mindig mélyebbre hatolva, a lét titkait, a megpróbáltatásokat, az örömöt és a bánatot igyekezett több rétegben és olvasatban feltárni és megmutatni. Alkotásait rangos hazai és külföldi gyűjtemények őrzik.
Munkásságát 1974-ben Munkácsy-díjjal, 1981-ben Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész kitüntetéssel, 2006-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2014-ben beválasztották a Nemzet Művészei közé.
Temetéséről a család később intézkedik. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma osztozik a család gyászában.
