Réka régóta tudta, hogy divattal szeretne foglalkozni, de sok mellékvágány volt az életében. Tanult idegenforgalmi és rajztanári ismereteket, gyakornokoskodott egy divatmagazinnál. Az alapokat egy divat- és stílustervezőasszisztens-képzésen sajátította el, majd egy varrodában dolgozott. Réka szerint nagyon meg kellett küzdenie azért, hogy tényleg azzal foglalkozzon, amit szíve legmélyén szeretett volna.
– Itthon nagyon nehéz bekerülni művészeti képzésbe, pláne ha teljesen más közegből érkezik az ember. Sok lemaradást kellett behoznom – emlékszik vissza a kezdetekre Gottlieb Réka, aki jelenleg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF) tanul öltözék- és kiegészítőtervező szakirány mesterképzésén. Olyan tanárok a mesterei, mint Droppa Judit Munkácsy Mihály-díjas textilművész, Juhász Nóra és Sárosi Krisztina textilművészek és Anh Tuan divattervező.
Első variábilis ruházati munkája a „Struc Trick” projekt volt, amelyben a hajtogathatósággal kísérletezett. Egy felületből kivitelezhető flexibilis ruhát szeretett volna megalkotni origamihoz hasonló geometriai alapelemek sorolásával. – A sík- és térgeometriai szabályait kihasználva hőkezeléssel hoztam létre egy felületet, ami bizonyos pontokon levarrva térbe mozdul és a töréspontok mentén hajtogathatóvá válik. Mindez lehetővé tesz egy flexibilis és ezáltal több variációt magában rejtő formaalakítást – meséli Réka, aki imád extrém alkatrészekkel – kötelekkel, függönykarikákkal, műszaki zsinórokkal, csövekkel építkezésen használatos vakolaterősítő hálóval – kísérletezni.
– A tervezési folyamat során minél több új technológiát és alapanyagot akarok felfedezni. A természeti formák, az építészeti és képzőművészeti alkotások jelentik a legnagyobb inspirációt számomra. Munkáimra jellemzőek az aprólékos, finoman kidolgozott részletek, a geometrikus formák használata. Szeretem a hagyományos kézműves technikákat alternatív anyagokon alkalmazni. Minden munkám vezérfonala a sorolhatóság, a flexibilitás és a variálhatóság. Tervezőként mindig az a gondolat vezérel, hogy a struktúra adja meg a formát és nem a forma a struktúrát – vallja a tervező, akinek a különböző projektjei mindig egymásra épülnek attól függetlenül, hogy formatanulmányt készít, helyspecifikus interaktív objektet, ruhát vagy kiegészítőt.
2013-ban a Gombold újra! öltözéktervezési pályázat Newcomer kiegészítő kategóriájának döntős munkái közé válogatták be Change-Wave névre keresztelt variálható ékszercsaládját, amit a Central European Fashion Daysen a Millenáris Parkban láthatott a közönség. Ezt a műszaki szigetelőcsövekből és cipőipari zsinórokból megalkotott kollekciót egy hagyományos kézműves technika, a kosárkötés inspirálta. A horgolt, szövött, csomózott ékszerek fő jellemzője a variálhatóság, a kollekció darabjai apróbb és egészen nagy építőelemei szétbonthatóak. 2014-ben egy sydneyi galéria kereste meg Rékát az online portfóliója alapján: ezeket az ékszereket egy csoportos kortárs ékszerkiállításon mutatták be tavaly az ausztrál közönségnek. Van egy másik variálható ékszercsalád, is a Magnet Tree, amely fából, mágnesek felhasználásával készült.
– Az építhetőséget a különböző léptékű és formájú építőelemek és azok csomóponti kialakítása teszi lehetővé. Az elemek kompatibilisek egymással a végződéseken elhelyezett mágneseknek köszönhetően. Ebben a formában viszont nem eladható, ezért is foglalkoztam mostanában sokat ennek a fejlesztésével, de még nem látom igazán a megoldást. Jó lenne, ha egy mérnökkel, gépésszel vagy formatervezővel tudnék konzultálni, mert olyan csomópontokat kell megoldani, amire nekem jelenleg nincs megfelelő gépparkom. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy eladható legyen a termék – részletezi a tervező. A viselő bevonása is fontos szempont Rékának: ezeket az ékszereket a saját ízlésének, hangulatának és nem utolsósorban adottságának megfelelően tudja alakítani viselője.
Rékának ugyan nincs még saját márkája, de a szakmai visszajelzések azt mutatják, jó úton halad. A Marie Claire Fashion Days 2014-en, a Vam Design Centerben mutathatta be a Zámori Zsófiával közös Flexible Clothing kollekciót az Y generáció divatbemutatón. Ezzel még a Lenovo x Elle divattervező pályázat fődíját is elhozták. Réka tavaly a londoni divathétre is meghívást kapott, ott két munkáját is kiállították. De részt vehetett a Khoj International Artists’ Association által szervezett egy hónapos rezidenciaprogramon is Delhiben, ahol a divat és a művészet kapcsolatát vizsgálták. Réka ebben a munkában a hagyományos indiai ékszereket gondolta újra.
– Az volt a célom, hogy a magyar és az indiai technikákat és formavilágot ötvözzem. Egy horgolt testobjekt született meg végül. Fém alkatrészeket, lábtörlőket használtam, ez engem a katonák páncéljára emlékeztetett. Sokat beszélgettem helyi lányokkal és fiúkkal a kiházasításról, a házasságon belüli erőszakról, a menyasszonyégetésekről, ami ott jelenleg is égető probléma. Ezeket mind beleépítettem a projektembe: ez a testobjekt egy harci ruházatként is értelmezhető, szimbolikusan védi a nőt a külső hatásoktól – meséli Réka.
A fiatal tervező a tanulmányai mellett a közeljövőben szeretné elindítani a saját márkáját, de ehhez tőke bevonására és gépiesítésre van szüksége, hisz jelenleg csak prototípusok készültek el.
– Az esélyt megkaptam: tavaly pályáztam a BKF startup programjára, amelyet el is nyertem, így abból az összegből erre van is lehetőségem. Bízom benne, hogy mire meglesz a mesterdiplomám, már jelen lehetek a piacon. Kiállítási darabokat és kisszériás egyedi kiegészítőket szeretnék a márka alatt létrehozni. Olyan tárgyak ezek, amelyekben rengeteg munkaóra van. Nagyon érzékenyek ezek a kiegészítők: jól kell ismerni ezeket az anyagokat, minden egyes feszítésnek, fordulásnak jelentősége van, hogy elnyerje a tökéletes formát. A jövőben szeretném folytatni ezt a kézműves vonalat, de könnyebben szériázható darabokat is kínálnék majd – mondja végezetül.
