A Bécs – a hatalom gyöngyszeme című kiállítás 455 építészeti elképzelést mutat be mintegy négyezer dokumentum, fotó, filmrészlet, tervrajz segítségével. A tárlat annak jár utána, hogy Bécsnek a náci Németország valóban alárendelt szerepet szánt-e, hiszen az ipari, infrastrukturális és építészeti elképzelések arról tanúskodnak, hogy az osztrák fővárosra a birodalom bástyájaként tekintettek, és azt akarták, hogy Európa nyugati és keleti része között a város közvetítse a német kultúrát.
A kiállítást Klaus Steiner gyűjteménye alapozta meg. Az 1943-ban Salzkammergutban született építész és várostervező 1961 óta végez kutatásokat a témában. A szakember az osztrák építészet történetének 1934 és 1945 közötti, tudományosan még fel nem dolgozott korszakát szerette volna bemutatni.
Steiner szerint nem lehet nemzetiszocialista építészetről beszélni, inkább azt kell vizsgálni, hogy a politika, a térrendezés és az építészet miképpen hatottak egymásra. Megjegyezte: ebben az időben kvalitásos tervek is készültek, egyebek mellett – ha megvalósult volna –, már akkor kész metrórendszere lett volna a fővárosnak.
Az elmúlt hetven évben születtek tudományos munkák a nemzetiszocializmus ausztriai történetéről, azonban építészetileg még nem dolgozták fel a témát. Ez az első tudományos bemutatása a hitleri idők bécsi építészeti terveinek, az építészet történetéből még hiányzott ez a fejezet, úgy tettek, mintha nem történt volna meg - hangsúlyozta Dietmar Scheiner az Építészeti Központ igazgatója.
Ingrid Holzschuh kurátor szerint a kiállítás csak az első lépés egy téma tudományos feldolgozásában. A nyilvánosság számára immár elérhető dokumentumok eddig leginkább a fiókban kallódtak, mert az építészek a megbélyegzéstől való félelmükben nem merték elővenni azokat, esetleg meg is semmisítettek egyes dokumentumokat.
A náci rezsim nagybirodalmi politikája Európát a német hatalmi törekvések szolgálatába akarta állítani. Bécset Kelet Hamburgjává és a Délkelet kapujává akarták tenni, az osztrák fővárosnak vezető szerepet szántak az iparban – főleg a textiliparban –, továbbá kulturális intézményeit, a mozikat, a filmstúdiókat, a koncerttermeket és a színházakat propagandaeszközként kívánták használni.
A náci állam tervei közé tartozott, hogy a Ringstrassét a Dunán át meghosszabbítsák, és a híres bécsi út épületeit a hatalom szimbólumává tegyék. Építeni akartak egy hatalmas Walther von der Vogelweide-emlékművet a Döblingben található Leopoldsbergen, és Baldur von Schirachról, a Hitlerjugend vezetőjéről elnevezett szabadidőközpontot akartak létrehozni az Öreg-Dunánál. Az építészetet egyéb propagandacélokra is fel akarták használni, így a Hősök terét és a Városháza teret hatalmas felvonulási térré akarták változtatni, tervezték az Alsó Belvedere néprajzi múzeummá alakítását, és egy hatalmas népcsarnok létrehozását.
Az ehhez szükséges technikai infrastruktúrához bővíteni kívánták a vasút-, autópálya- és kikötőhálózatot, valamint a pályaudvarok és Aspern repterének modernizálását tervezték.
1939-től a birodalom szűkítette az építésre szánt kereteket, a háborúra koncentrált, és elsősorban légvédelmi építkezéseket folytatott.
A kiállítás nem kronológiai sorrendet követ, hanem témák szerint mutatja be a náci terveket, és röviden kitér a pozsonyi, prágai és krakkói átalakítások terveire is, azonban hogy ezekben volt-e szerepe osztrák építészeknek, az még nem tisztázott.
A kiállítás címe arra utal, hogy Hitler 1938. április 9-én a bécsi Városházán tartott beszédében a birodalom gyöngyszemeként emlegette Bécset, ezzel is utalva az osztrák főváros átépítését célzó nagyszabású tervekre.
Az augusztus 17-éig megtekinthető kiállítás ideje alatt kísérő rendezvényekre is sor kerül. Április 11-én szimpóziumot rendeznek, amelyen történészek és néprajzkutatók is foglalkoznak a témával. A május elejére szervezett kerekasztal-beszélgetés az építészet politikában betöltött szerepét vizsgálja, május végén pedig az Osztrák Filmmúzeum és az amerikai Holokauszt Múzeum filmjeinek segítségével idézik fel a korabeli városképet.
