Ő a szenvedély, a sötét, boldogtalan vágyak, megsemmisülések és önmagunkban való csalódások költője. Meg tudja mutatni nekünk a kínzó sóvárgást, a szükséget és a magányt, amelyet egy jól nevelt társaság felületes magatartása mögé rejt, mindezt azonban vakítóan világos mozgással villantja fel – így jellemzi Peter Brinson és Clement Crisp a Ballet for all című könyvben Sir Kenneth MacMillan ars poeticáját. Mindez talán a Manon című balettjében érhető tetten leginkább.
A görög származású képzőművész, MacMillan állandó alkotótársa, Nicholas Georgiadis (1923–2001) javasolta a Manon színrevitelét, amelyet Jean Aurel Manon 70 című filmjéből inspirálódva készített el végül a Royal Ballet egykori igazgatója. A budapesti Manon-bemutató díszleteit és jelmezeit épp az eredeti Georgiadis-tervek alapján készítették el: a párizsi szalonok és a New Orleans-i kikötők miliője rokokó festményeket idéz.
A címszereplő Manon igazi femme fatale, de a gátlástalan fajtából. Testi vágyai hajtják, ráadásul a luxust sem veti meg. Tipikus romlott szépség. Megismeri az igazi szerelmet, de önmagát képtelen megtagadni. Szimbolikus, hogy prostituáltnak bélyegzett bukott nőként az Újvilágban éri el a halál.
Kenneth MacMillan (1929–1992) mindössze fél év alatt rakta össze a háromfelvonásos balett koreográfiáját, amelynek szokatlan megoldásaival felfrissítette és megújította a klasszikus balett formanyelvét.
Lépéskombinációi, képtelennek tűnő emelései, amelyeket forgásokkal nehezít, újszerű ejtései és ugrásai tökéletesen fejezik ki az egyes szereplők lelki karakterét, egymáshoz való viszonyát. MacMillan koreográfiája nem csupán komoly technikai tudást követel a táncosoktól, de a színészi játékot sem lehet nála elmosni.
A Manont ma a világ egyik legmeghatározóbb cselekményes balettjeként tartják számon, annak ellenére, hogy bőven lehet dramaturgiai felépítését firtatni, amely sokszor logikátlan és hullámzó, de a főszereplők szólórészei és a pas de deux-k egyedisége kétségbevonhatatlan. A Magyar Nemzeti Balett táncosai pedig kimagasló teljesítményt nyújtottak a szombat esti premieren.
| Nemzetközi balettgála Nagy Iván emlékére |
| A Manon-ősbemutató évfordulóján, március 7-én a Magyar Állami Operaház nagyszabású nemzetközi balettgálát tart a tavaly elhunyt világhírű balettművész, Nagy Iván emlékére. A gálaesten olyan neves külföldi táncosok lépnek színpadra, mint a moszkvai Bolsoj két szólistája, Anna Tyihomirova és Artyom Ovcsarenko, a Holland Nemzeti Balett társulat művésze, Igone de Jongh, Marijn Rademaker, a Stuttgart Balett első magántáncosa és az orosz Vagyim Muntagirov, aki az American Ballet Theatre és a Marinszkij Színház visszatérő vendége. Mellettük a Magyar Nemzeti Balett szólistái közül Oláh Zoltán, a 2014/2015-ös évad Etoile-ja, Felméry Lili, Alija Tanikpajeva, Dmitrij Tyimofejev, Shoko Nakamura és Leblanc Gergely lép színre, de bemutatkoznak a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei is. |
A Manont alakító Alija Tanikpajeva játéka, karakterformálása tökéletes, elmélyült. Gyönyörű íven építi fel a bukott nő szerepét, tánca letisztult, mégis drámai erejű. Kiforrott Dmitrij Tyimofejev alakítása, aki Manon szerelmét, Des Grieux-t táncolta. Lenyűgözően feszegeti a fizikai határokat, de a tisztalelkű hősszerelmes vívódásait is tragikus szépséggel képes megjeleníteni.
MacMillanről úgy tartják, lelki alkatából adódóan mert tabunak számító, keményebb témákat bemutatni a műveiben. A harmadik felvonásban igazán megrázó az a jelenet, amikor a New Orleans-i rabkolónia börtönőre (Cserta József) megerőszakolja Manont. A nehezebb kettősökben azonban Cserta mozdulatai sajnos bizonytalanok. Kiemelkedő Majoros Balázs (Lescaut, Manon bátyja) és szeretőjének, akit Starostina Kristina alakít, részeg kettőse, amely kemény erőpróbát mér mindkét táncosra, de ők briliánsan oldják meg a feladatot. Játékuk elegánsan humoros. De említésre méltó a kurtizánszólót táncoló Balaban Cristina és Carulla Leon Jessica jelenléte is. A tánckar teljesítményét sem lehet szó nélkül hagyni: érdemük a sikerben elvitathatatlan.
(Sir Kenneth MacMillian–Jules Massenet-Martin Yates: Manon. Magyar Nemzeti Balett, február 28.)
