Merre tovább, Pilvaker?

A március 15-i Pilvaker-show még mindig ezreket mozgat meg, de már nem biztos, hogy tudja, mit akar.

Négy éve azzal robbant be a köztudatba a Pilvaker, hogy az ötletgazda-rendező Takács Ákos spontán módon rátapintott a hiányra. Nevezetesen arra, hogy a populáris kultúra a „klasszikus értékekhez\", például a szépirodalomhoz és a nemzeti ünnepekhez legtöbbször sehogy sem viszonyul. A felismerés eredménye 2012-ben egy verseny lett, ahol rapperek, slammerek próbáltak gondolkodni arról – \'48-hoz kötődő versek át- és továbbírásával –, hogy mit jelent nekik a forradalom.

A közönségük, a tízes és húszas éveik elején járó korosztály pedig elindult utánuk, óriási siker lett a Pilvaker – a Pilvax kávéház nevéből és a vaker kifejezésből jött össze az elnevezés. A vaker itt nagyjából olyan szöveget vagy szövegelést jelent, ami elér a hallgatósághoz, már csak azért is, mert az előadó elég intenzíven képviseli az üzenetet. Szintén szlengül szólva: „az arcunkba tolja\" a mondandóját. Ez még rímel is a márciusi ifjak ténykedésére, akik nemigen voltak tekintettel arra, milyen reakciókat vált ki a forradalmi hevületük, és elég hatékonyan képviselték a véleményüket.

Hogy a Pilvaker veszít a spontaneitásából, akkor lehetett először észrevenni, amikor tavaly mérsékelt indulatokkal, némi oda-vissza nyilatkozgatás után megváltak a rendezvénytől a slam poéták, maradtak a rapperek és zenészek. Az apropó az volt, hogy a slammereket a szervezők és az előadást közvetítő MTVA eltanácsolták a közéleti, politikát érintő témáktól, ami a kötetlenségéről híres slam poetry képviselőinek nem volt elfogadható. A szakítás egyben az irányváltást is jelezte, a kötetlenség felől egy megrendezett show felé, amelynek idén nyilvánvalóvá váltak az árnyoldalai.

Visszatérő szereplők voltak az idei rendezvényen például Fluor Tomi, Diaz, Wolfie a Punnany Massifból, Sub Bass Monster és a Random Trip zenekar. Új arc pedig többek között a színész Jakab Juli – akinek a helyét láthatólag nem találták meg az előadásban –, a szintén színész Szabó Simon, de ott volt Halott Pénz és a rockzenész Papp Szabi, a Supernem frontembere is.

Dacára a sokszínű összefogásnak, néhány versen úgy állt a könnyűzenei környezet, mint tehénen a gatya, néhány viszont, például A Reményhez sallangmentes rapváltozata vagy a Füstbement terv akusztikus verziója jól működött. Néha sajnos az alapvető jó ízlés hiányzott, a Mama című, József Attilára reflektáló alkotást például, hiába születtek hozzá jó rapszövegek, a refrénje olyan giccsessé tette, hogy a helyzeten már a háttérben, a kivetítőn hulldogáló rózsaszirmok sem tudtak sokat rontani.

Hadd idézzük:

Ó, mama, itt vagyok, ne rohanj el,

Ó, mama, még nem nőttem fel!

Sokszor érezhető volt, hogy a dalszerzők elkezdtek slágersémákban gondolkodni, kiszámítható és időnként hatásvadász gesztusokat alkalmazni.

Kautzky Armand, aki szintén régi pilvakeres, nagyon szépen szaval verset, és jó is, hogy ezt teszi, hiszen nem vagyunk messze attól, hogy a klasszikus versmondás műfaját holttá nyilváníthassuk. A generációkat összekötő moderátor szerepében viszont nem remekelt. Az, hogy modernizálni csak a klasszikus értékek ismeretében lehet, vagy „az idők változnak, de van, ami örök\", nem túl eredeti megállapítás.

Függetlenül attól, hogy fél tucat új, jó vagy kevésbé jó szám készült, láthatóan a Pilvaker nem tudja pontosan, hogy színpadi produkcióként mi szeretne lenni. Egyetlen este alatt láttunk virtuális múzeumlátogatást, humoristát (Kiss Ádám volt Kautzky mellett az est másik műsorvezetője), láttunk breaktáncot és balettet, hallottunk klasszikus szavalatot, egy szál gitáros produkciót, hallottunk átdolgozásban József Attilát, Kosztolányit, Csokonait és Petőfinek olyan verseit, amelyeknek a \'48-as tematikához már nem volt köze, és ki tudja, még mit.

Ami önmagában nem lenne gond, egy előadásnak viszont szólnia kell valamiről. Ha \'48-ról, akkor arról, ha pedig nem, akkor valami másról. Az, hogy a klasszikus értékekkel a populáris kultúra tud és akar mit kezdeni, nagyon igaz, és nagyon jó is, de nem visz el a hátán egy egész estés előadást. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alapötletben van tartalék; talán csak egy, a mostaninál határozottabb döntés hiányzik arról, hogy merre induljanak.