A nagyjátékfilm rendezője, az olasz Liana Marabini korábban több egyházi témájú filmet is forgatott. „XII. Piusz a huszadik század egyik leginkább meg nem értett személyisége” – mondta a rendező a pápa születésének és megválasztásának (1876. március 2.) évfordulóján tartott sajtóbemutatón.
A film egy kortárs újságíró, a zsidó származású olasz-amerikai állampolgár David Milano történetét meséli el, aki Rómából Jeruzsálembe utazik, hogy képet alkosson magának XII. Piuszról. Az újságíró meg van győződve arról, hogy egy nácikkal barátkozó pápával van dolga. Találkozásai azonban – egy apácával, egy zsidó nővel és egy idős portugál diplomatával és másokkal – meggyőzik arról, hogy XII. Piusz személyesen intézkedett a zsidók védelméről: elhelyeztette a Vatikán címerét olyan egyházi épületeken, ahol zsidók rejtőztek.
Marabini elmondása szerint a film holokauszt-túlélők százezer oldalt kitevő, esetenként kiadatlan visszaemlékezéseinek alapján készült.
A XII. Piusz néven 1939 és 1958 között uralkodó Eugenio Pacelli pápa történelmi szerepe vitatott. Sok történész szerint határozottabban el kellett volna ítélnie a zsidók tömeges elpusztítását. Rolf Hochhuth német drámaíró 1963-ban megjelent darabja, A helytartó, amelyet Costa-Gavras görög rendező vitt filmre 2002-ben Ámen címmel, szintén hozzájárult a Hitlerrel szemben gyávának mutatkozó pápáról kialakult képhez. Más történészek szerint viszont XII. Piusz több tízezer zsidó életét mentette meg, amikor arra kérte a kolostorokat: nyissák meg előttük a kapuikat.
