A buborékoknak Mohácsiék színpadán akár el sem kellene pattanniuk. Elpattannak ugyan, de semmivé vált helyükön pillanatok alatt újak keletkeznek, nem kevésbé hazug módon csillognak, mint elődeik. Igaz, a dráma romantikus ízű tanulságai előbb porladnak szét. A Solmay család a történet szerint a csőd szélére jut pazarló életmódja miatt. Ami Csiky Gergelynél ennek nyomán erőre kapó félig-meddig tisztító vihar, az a Radnótiban groteszk, önmagából kifordult, megváltozhatatlan valóság. A pusztulás nyomában itt nem terem fű, csupán generációváltás történik, javulás nem; az új nemzedék ugyanott folytatja, ahol a felmenők abbahagyták.
Az illúziómentesítés nyomán Rábay Miklós, az eredetileg tettvágyó, tisztességes fiatalember kicsinyes karrieristává, a bumfordi Morosán Demeter suttyó törtetővé válik, a cinikus, ám utóbb dolgozni akaró Róbert pedig iszákos fráterré, aki legfeljebb borközi állapotában emlegeti flegmán a munkát, orvosi terveit. Az öreg Solmay Csikynél gyáva, itt hozzá még sunyimód kegyetlen is. Az özveggyé lett Malvint egy bizarr nász kedvéért megöregíti a rendezés. (Hasonló Buborékokat láthatott már a közönség, szintén Mohácsiék adaptációjában Kecskeméten.) Az adaptáció egy értékalapúból érdekalapúvá züllő, s azt nem szégyellő, hanem ostoba kivagyisággal vállaló világ pontos látlelete. Olyan erkölcsi és szellemi értelemben hanyatló világé, amelyben jó esetben is Szabó Lőrinc szavait kölcsönvéve „az ész az érdek rimája” lehet csupán.
A felvázolt releváns társadalomkép azonban több ponton nem illeszkedik az eredeti műhöz. Csiky Gergely hősei esendők, de nem feltétlenül ellenszenvesek. A Radnóti színpadán viszont szinte kivétel nélkül mindenki elviselhetetlen, szerethetetlen alak, szimpátiát legfeljebb néhány mellékszereplő, példának okáért a szobalány és az inas kelthet. Ilyen mennyiségű antipatikus embert egy előadásba zsúfolni nehéz feladat, merészség: az általánossá tett alaptulajdonság, az ellenszenv kiüresíti a figurákat. Nyomában tabló születik, afféle a darabban is megidézett modern életkép komolyabb mélység nélkül. A tablószerűség persze nem idegen Mohácsitól, ám legtöbb rendezésében ezt egy-egy fajsúlyosabb egyéniség jelenléte megfelelőképpen ellensúlyozza. Enélkül viszont a Buborékok különösebb lenyomat nélkül folyik át rajtunk.
Csiky darabja feltehetően a jelen ábrázolására a történetnek a most látottnál is radikálisabb átszabása, a hangsúlyok jelentős megváltoztatása nélkül nem alkalmas. Néhány jól komponált jelenet, az abszurd irányába roncsolt nyelvezet, Kovács Márton zenéje és a színészi játék (Kováts Adél Szidóniája, Gazsó György Somlay Ignáca, Adorjáni Bálint Róbertje, illetve Schneider Zoltán Demeter szerepében) ezt némiképp ellensúlyozza.
(Csiky Gergely–Mohácsi István–Mohácsi János: Buborékok. Radnóti Színház. Rendező: Mohácsi János.)
