Patinás múzeum, amely szinte mindig tömve van látogatókkal, és maga is a brit történelem része, hiszen épp az első világháború idején, 1917-ben alapították. Egyebek között azzal a céllal, hogy emlékeztessen és óvatosságra intsen mindenkit.
Ekkor persze még kevesen sejthették, hogy a háború vége valójában csak kölcsönkapott időt jelent az újabb világégés előtt. Annak viszont már annál többen voltak tudatában a szigetországban akkortájt is, hogy a régi jó Anglia végórái közelednek.
A Birodalmi Hadi Múzeum Első világháborús tárlatok (First World War Galleries) című kiállítása nem éppen a hamis nosztalgiának ágyaz meg: a bejáratnál vetített archív filmfelvételekhez fűzött kommentárok arról világosítják fel a látogatót, hogy az első világháborúba belépő Brit Birodalom a legkevésbé sem volt a bőség és az igazság otthona. A nemzeti összvagyon hetven százalékát a lakosság 7 százaléka birtokolta, a szegényebb negyedekben pedig harminc év körül volt az átlagéletkor. Ennek – a mából nézve – ironikus ellenpontja a The Times 1914-es újévi vezércikke, amely arról biztosítja az olvasót, hogy a Brit Birodalom sosem volt még ennyire hatalmas. Ami földrajzilag igaz is, hiszen a kiállításon az is kiderül, hogy ebben az időben a Földön minden negyedik ember ennek a birodalomnak volt az alattvalója.
Nemcsak a kiállítás nézőpontja naprakész, ahogy az az angol múzeumi világban szinte már megszokott, minden érzékre egyszerre ható és a digitális tartalmak terén is friss tálalásban vezeti végig a látogatót a háborús éveken.
Igényes animáció segít elmagyarázni a háborút megelőző diplomáciai küzdelmeket, a tér okos kihasználásával, zenei aláfestéssel és hangok segítségével sikerül elérni, hogy átérezzük, milyen egy gyalogosroham forgatagába kerülni, a lövészárok mélyén lapulni, vagy éppen megpróbálhatjuk lehallgatni az ellenséget. Megmérhetjük magunkat a toborzóirodában, a gyerekek számára pedig játékos feladványok színesítik a kínálatot.
A tárlat egyik érdekessége, hogy nagy hangsúlyt fektet a birodalom távoli területei és a háború kapcsolatának bemutatására is. Mai szemmel nézve például igencsak furcsa az az indiai toborzóplakát, amely a jó étel és bánásmód mellett egészséges életet is ígér a hadba vonulóknak.
Talán csak a már-már túlzó anyagbőségre lehet panasz, a kiállítás szinte befogadhatatlan élményanyagot kínál. Másféle érzelmi hatásokat vált ki, de ugyanúgy intenzív élménnyel szolgál az Igazság és emlékezet (Truth and Memory) című társtárlat, amely a háború élményét megfestő brit alkotók munkáiból kínál túlzás nélkül felkavaró válogatást.
