Sinéad O’Connor a nyolcvanas évek végén robbant be a zenei életbe, The Lion and the Snake című albumával. Igazán ismertté azonban csak a pár évvel később feldolgozott Prince-dal, a Nothing Compares 2 U és a hozzá készített minimalista videoklip tette. Három évtizede van a zenei pályán, és mindig félelem nélkül keverte a különböző zenei stílusokat, a klasszikus dzsessz-sztenderdektől kezdve a jamaicai ritmusokon át az ír népzenéig minden területen tett már kalandozásokat.
Legújabb albumának – I’m not bossy, I’m the boss – címét az amerikai Ban Bossy kampány ihlette, amely a bossy (parancsolgató, ellenséges) jelző fiatal nőkre gyakorolt negatív hatására kívánta felhívni a figyelmet. Ennek kapcsán Sinéad többször is kiemelte, hogy a zeneipar kifejezetten nehéz terep, ha valaki nőként szeretne érvényt szerezni a döntésének. Az ír énekesnő sorban tizedik albuma egyébként egy igazi kuriózumnak számító dallal indul. A How about I be me (Mi lenne, ha önmagam lehetnék?) O’Connor szokásától eltérően személyes élményekből táplálkozik, eredetileg az előző albumra készült, de nem sikerült időben befejezni. A másik különlegessége a korongnak, hogy ez az első olyan lemez, ami kizárólag szerelmes dalokból áll.
